Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - Kovács László: A Hajdúböszörmény—Erdős tanyai honfoglaló magyar sírlelet
A hajdúböszörményi sír talán legérdekesebb melléklete az a vasszalu, 51 amelynek honfoglalás kori leleteink között mindössze két biztos 0 2 megfelelője van. Az egyiket a tiszaeszlár-basahalmi (Szabolcs-Szatmár m. I. számú temető 10. („D") lovassírjában találták meg; 5 3 a csontváz jobb alsó karcsontjai mellett fekvő, zömök testű, ívelt élű szalu elveszett, s csak a fényképe maradt ránk.° 4 (14. á. 2.), A másik példány Gis-Szőlőhegyről (Veszprém m.) való, de bizonytalan körülmények között látott napvilágot. 5 5 Ez is elveszett, képe sem maradt, de a meghatározásában nem kételkedhetünk. 5 6 51 Dienes István szíves tájékoztatásából tudtam meg, hogy a tiszaeszlár-bashalmi I. sz. temető feldolgozását — őt megelőzően — Méri István tervezte, és a 10. („D") sír vas tárgyát ő határozta meg szalunak. A keresztélű faragó, vájó, hornyoló szerszám — vö. A magyar nyelv értelmező szótára.VI. (Budapest, 1962.) 60. — megnevezésének első említése nyelvünkben az 1395 körüli időből való, s a szó vitatott eredetű: vagy ugor kori örökség, vagy pedig a magyar nyelv belső eredetű származékszava : A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Főszerk. : Benkő L. III. Budapest, 1976) 666. 52 Tanulmányom megírásáig nem sikerült eldöntenem a gávavencsellői (Gáva-Vásártér; SzabolcsSzatmár m.) 10—11. századi temető 32. sírjában talált szerszám mibenlétét. A 28—32 éves férfi combcsontjai között talált széles pengéjű véső (?) töredéket •— vö. János Nemeskéri— Kinga Éry—Alán Kralovánszky-—László Harsányi: Data to the reconstruction of the population of an eleventh century cemetery: Gáva — Market. CraniaHung 4 (1961) 40—41 ; 15. t. 2. — újabban szalunak említette: Mesterházy Károly: Nemzetségi szervezet és az osztály viszonyok kialakulása a honfoglaló magyarságnál. (Budapest, 1980.) 166. Magát a tárgyat a nyíregyházi múzeumban nem sikerült megtalálnom! — Levélbeli kérésemre Kralovánszky Alán azt a szíves felvilágosítást adta, hogy a tárgy véső volt, s így a honfoglalás kori szaluk között nem kell számításba venni! 53 A temetőben nyugvó nagycsalád egyik előkelősége, vagy esetleg egy időben vezetője is lehetett a lovassírban fekvő, gazdag mellékletű férfi. Sírjának leletei: szablya, 3-5 nyílcsúcs, tegez, aranyozott, ezüst veretekkel felszerelt öv, ezüst tarsolylemez, a halotti ruha ezüst pántjai, szalu, vaskés, csiholó, kova, fenőkő, ezüstberakásos kengyelpár, csikózabla, hevedercsat. A medence felett a mellkasig fakorhadék (nyírkéreg páncél?) feküdt: I. Dienes i. m. (36), 247—248, 256 — 257. A temetőt a 10. század közepe táján használták: Dienes /., i. m. (1968 — 30), 110. 54 I. Dienes i. m. (36), 248; 72. t. 3. Dienes István elmondotta, hogy e tanulmánya tábláinak tervezésekor a 72. táblára a rendelkezésére bocsátott, s az elveszett tárgyról megmaradt, nem azonos méretarányú fényképeket rendezte össze. Feltehetőleg a szablya hozzávetőlegesen 1 : 3 méretarányából számítva kapta Kralovánszky Alán a tárgyalt szalu 22,5 cm-es hosszúságát, ill. az általa közölt többi méretet: Kralovánszky Alán: Kora Árpád-kori mezőgazdasági eszközök a Közép-Duna-Medencéből. A MagyarMezőgazdMúzKözl (1962) Budapest, 118. Az általam átnézett anyag ismeretében azonban valószínűbb, hogy a táblán bemutatott szalu megközelítőleg 1 : l-es méretarányú, azaz a hosszúsága kb. 7,7 cm, vagy ekörüli lehetett. Teljesen azonos véleményrejutott e szerszámmal kapcsolatban Kovalovszki Júlia, aki a tiszaiök-rázomi 9,7 cm hoszszú szalut tárgyalva azt írta, hogy „nagyjából ilyen méretű volt a bashalmi kapa is. Némi zavart okoz azonban, hogy Kralovánszky A. idézett közleményében... a bashalmi temető sírjából előkerült tárgyat igen nagy méretűnek — 22,5 cm -— határozta meg. Ehhez tudni kell, hogy a tárgy elveszett, s csak fényképe maradt meg. Dienes I. feldolgozásában a többi táblán az együtt fényképezett tárgyak egymáshoz viszonyított aránya azonos, az utolsó táblán viszont — amelyen nagyrészt olyan tárgyak vannak, amelyeknek csak a képét ismerjük — az arányosság nincs meg. Kralovánszky A. a többi tárgyhoz (pl. szablya, kengyel) viszonyítva, helytelenül számította ki a szerszám méretét.": Kovalovszki Júlia: Településásatások Tiszaeszlár-Bashalmon (Bronzkor, III—IV. és XI—XIII. század). FontesArchHung (Budapest, 1980.) 60.: 116. jegyzet. 55 1912. április 4-én szőlő alá forgatáskor leltek a munkások egy sírra, amelynek beszolgáltatták a leleteit. A helyszínre látogató Hidvéghi Sándor újra feltárta az időközben betemetett sírt, s a 60 cm mélyen fekvő „erős férficsontváz" mellett, valamint a melltáján sok vastöredéket talált, közöttük esetleg egy nyílcsúcs töredékeit. A munkások elmondották, hogy a tarsolylemezek stílusában díszített ezüstlemez töredékeket és a tarsoly vászonbélésének oxidnyomos maradványait a koponya mentén, ásójuk által összetörve fedezték fel, s ugyanitt egy bronz s-végű varkocskarikát is találtak. A jobb kéz mellett egy rovátkolt díszű bronzgyűrű és kova, a lábaknál a megszokott típusú, de kisméretű (belső m: 10 cm) kengyelpár, egy kettétört csikózabla és a szalu feküdt. „Ezenkívül sok bronz, ezüstözés nyomait viselő boglárt találtak a sírban, amelyekből két darab épen megmaradt, két körben küllő díszítéssel, közepén dudorodás. Hátsó felületükön három ak35
