Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - Kovács László: A Hajdúböszörmény—Erdős tanyai honfoglaló magyar sírlelet
28. Vaslemezke, a keskeny végeinél 1—1 szeggel. Ez az ismeretlen célú tárgyacska a sír lábvégében feküdt, s minden bizonnyal vele azonosítható az a kis töredék, amelynek az egyik végén egy szeg megy át, h: 3,7; sz: 2,2 cm 2 0 (8. á. 6; vö. 2. á. 28) A talán — de nem bizonyítottan — magányos 2 1 sír a magyar honfoglalás kori előkelők temetkezéseihez sorolható. A mellékletei közül jellemzőnek tekinthető a szablya — távolsági fegyverzet (ij, 4+2 nyílcsúcs) — ló — lószerszám együttes. 2 2 Szablyája az inkább a Kelet-Magyarországon elterjedt vas keresztvasúak közé tartozott, 2 3 íjának csak a markolata volt csontlemezzel borítva. 2' 1 Mellékletéül egy csomóba (tegezébe?) négy, nagyjából hasonló, deltoid alakú nyílcsúcsos vesszőt helyeztek; míg a másik két, domborúan ívelt élű, nagy, levél alakú nyílhegy a helyzete alapján esetleg a halál oka, ill. a temetéskor történt sírba nyilazás maradványa lehet. 2 5 Oldalpálcás zabiája szintén olyan tárgy, amely az előkelő férfi síroknak az átlagosan felszereltekénél gyakoribb tartozéka. 2 6 Különös figyelmet érdemelnek a bőr vagy textil szemfedőre egykor felerősített fémdíszek. A két aranylemezke meglehetősen ritka példánynak szá20 A tárgyacska lemaradt a Sőregi-féle sírrajz mindkét közlésekor — Thury L., i. m. (2); Zoltai L.—Sőregi /., i. m. (4) — de az eredeti vázlat nyomán jól lehetett azonosítani, s így ki lehetett zárni azt, hogy a szablya markolatvasának egy darabja volna. Itt említem meg, hogy a hajdúböszörményi múzeumban a sírlelet tárgyaival együtt volt tartva egy ezüst hajkarika két apró töredéke, valamint egy rombuszmetszetű, lemezből összeforrasztott (?), zárt, rosszezüst karika, á: 1,6; v: 0,4 cm. Mivel a részletes sírleírás egyiküket sem említi, nem vettem be őket a temetkezés anyagába, hasonlóképpen néhány más színű, és nagyobb fémtartalmú jellegtelen vastöredékkel együtt. 21 Vö. 5. jegyzet! 22 A 71 tanulmányozott szablyás sírban íj 16, nyílcsúcs 42, tegez 32, lócsontok 43 és lószerszám 58 esetben volt megfigyelhető: Kovács László: A honfoglaló magyarok fegyverei: szablyák, harci balták, lándzsák. Kandidátusi értekezés kézirata. (Budapest, 1980.) 35—38. 23 Kovács L., i. m. (22), 44. 24 Az íj karjainak végét borító csontlemezek hiányát már több hiteles sírban — pl. Deszk — D temető (Csongrád m.) 51. sír; Kiszombor — B temető (Csongrád m.) 12., 284. sír; Kiszombor — C temető 13. és 15. sír; Piliny — Sírmányhegy (Nógrád m.) 61. sír; Szentes—Szentlászló (Csongrád m.) 13. sír: Cs. Sebestyén Károly: „A sagittis hungarorum..." A magyarok íjja és nyila. Dolgozatok 8 (Szeged, 1932.) 175—179; Szob—Kiserdő (Pest m.) 35. sír; Bakay Kornél: Honfoglalás- és államalapításkori temetők az Ipoly mentén. StudiaCom 6 (Szentendre, 1978.) 27; sőt a Bol'sie Tigani-i ősmagyar temető több sírjában is ez volt megfigyelhető: E. A. Halikova: Ősmagyar temető a Káma mentén. Magna Hungaria kérdéséhez. ArchÉrt 103 (1976) 67. — észlelték, tehát bizonyos, hogy a teljes szerelékű (azaz a 2 markolat- és a 2—2 íjkarvég borító lemezes) íjak mellett, csak a markolatukon csontlemez borítású íjak is voltak. Az sem kizárt, hogy az egyszerűbb példányok nem is voltak csontlemezekkel ellátva. László Gyula nyomán feltételezhető, hogy a nyílcsúcsos — tegezes sírokban ilyen, a régészeti módszerekkel meg nem figyelhető íj egykori jelenléte magyarázza a csontlemez borítások hiányát. Ebből következően a csontlemezes íj esetleg valamilyen rangjelző szerepű is lehetett: László Gyula: Akenézlői honfoglaláskori íjtegez. FoliaArch 7 (1955) 119—120. 25 Feltehetőleg hasonló helyzetű nyílcsúcs volt a Nagykőrös-Fekete dűlői (Pest m.) 2. sír csontvázának mellkasában: Dienes István: Honfoglaló magyarok sírjai Nagykőrösön. ArchÉrt 87 (1960) 181—182. A Tímár — Béke Tsz major (Szabolcs-Szatmár m.) II. sz. temető 3. sírjában fekvő csontváz bal mellkasában egy ferdén felfelé álló hegyű, szakás-köpűs nyílhegyet találtam, biztos jeléül annak, hogy a férfit balról, hátulról ért nyíllövés ölte meg: László Kovács: Ausgrabungen der Gräberfelder des ungarischen gemeinen Volkes in Szabolcs und Tímár. ActaArchHung 28 (1976) 388. A temetéskor történő sírbalövés bajelhárító szokásáról: Nagy Árpád: Az eger-szépasszonyvölgyi X. századi temető. EgriMúzÉvk 6 (1968) 78—79; Bálint Csanád: X. századi temető a szabadkígyósi-pálligeti táblában. BékésMegyeiMúzKözl 1 (1971) Békéscsaba, 75; Tettamanti Sarolta: Temetkezési szokások a X—XI. században a Kárpátmedencében. StudiaCom 3 (Szentendre, 1975.) 109—110. 26 Dienes István: A honfoglaló magyarok lószerszámának néhány tanulsága. ArchÉrt 93 (1966) 209—210. A tanulmányozott 71 szablyás sírból 20-ban csikózabla, 12-ben oldalpálcás zabla volt: Kovács L., i. m. (22), 36. 31
