Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Varga Gyula: Mibe került egy módos gazdalány kiházasítása Hajdúszoboszlon a dualizmus korában?
mányzat magasabb intézményeiben, hol mint szenátor, hol mint népszónok, sőt egy esetben (1816) mint hadnagy. 0 A naplóvezető Czeglédi Lajos apja (szintén Lajos) 1854—1879 között a Közbirtokossági Választmány tagja, majd az Angyalházi Közbirtokosság elnöke. 7 Ügy tűnik, ugyanez a Czeglédi Lajos a korabeli politikai mozgalmakban is részt vett, hiszen 1875 őszén ő vezeti azt a gyűlést Szoboszlón, amely a Szabadelvű Párt és a Balközép fúzióját tárgyalta. 8 A család módosabb tagjai ekkor már 100—200 hold körüli földdel rendelkeztek, mégpedig — Hajdúszoboszló sajátos birtokfejlődésének következményeként — úgy, hogy a határ minden, történetileg a városhoz kapcsolódó részén egyaránt tekintélyes birtokrészeket szereztek meg (Tilalmas, Forgó földek, Köteles, Angyalháza, Szőlőskertek). Ezek a birtoktestek később a tagosítás során polarizálódtak ugyan, de a család, mint közbirtokossági hangadó befolyását továbbra is érvényesíteni tudta Hajdúszoboszló önkormányzatában. Id. Czeglédi Lajos vagyoni állapotát pontosan nem ismerjük, de annyi bizonyos, hogy tárgyalt időszakunkban több mint száz holdas tanyájuk van, melyen majd halála után három gyereke osztozott. Sára az egyetlen leány, akit a szülők igyekeztek „tisztességgel" férjhez adni, ezért már férjhezmenetele előtt (a házasságkötés valószínűleg 1881-ben történt) igyekeztek összeállítani a „hozományt." A kiházasítási költségek tekintélyesebb részét maga a kelengye, vagyis a „hozomány" tette, de felszámolt a gazda néhány olyan tételt is, amelyet magára a lakodalomra költöttek. A lakodalom fontosabb költségei, mint a húsok, borok, más élelmiszerek, fűszerek stb. itt nem szerepelnek. De nem szerepel a leányzónak már korábban is bizonyára számottevő kelléktára, melyet leánykorában használt, vagy öregebbektől örökölt. Az idézett feljegyzés más lapjairól tudjuk pl., hogy a Czeglédi házban a „komót fiókja" tele volt különféle házi szövésű vászonneművel, s a ház különféle alig használatos háztartási eszközökkel. 1898ban pl. csak a padláson levő, tehát a használaton kívüli cserépedények száma 220 darab volt. 9 Még 1906-ban is 4 vég felvágatlan vászon szakasztóruha, 10 különböző abrosz, s igen sok egyéb vászonnemű lapult a fiókban. 1 0 Az alábbi jegyzék tehát kizárólag azokat a tételeket sorolja fel, amelyeket a szülők az esküvőig, kb. egy év alatt vásároltak meg. „1881-ben amelyeket a házasításra költöttem: 1. Egy festett bundát vásároltam Debrecenben 16,40 Ft 2. A párna szárnak valóért fizettem 8 Ft 3. A kivarrásért fizettem a varrónak 15,60 Ft 4. Alsónak valót és zsebkendőket vásároltunk 1,40 Ft 5. Ezek kivarrásáért a varrónak 10,60 Ft 6. A kinyomásért a nyomónak 1,42 Ft 7. Egy derekalynak való, két párna-, dunyhatokért 10,50 Ft 8. Egy dunyhatok, 6 párnatok, egy alsó 19,50 Ft 9. Hat asztalkendőt, két törülközőt 4,80 Ft 10. Egy ruhára valót, nyakravalót, pántlikát 10,71 Ft 11. Egy ruhára való, nyakravaló kendő, fűrevaló, pántlika . . . 25,— Ft 12. Párnaszár, dunyhaszár, végire való 20,— Ft 13. Két lepedőt singolni, ismét kettőt, komótruhát, egyebet . . . 13,62 Ft 6 Komoróczy György, Hajdúszoboszló város igazgatása. In.: Hajdúszoboszló monográfiája. 281, 286, 287. 7 Hajdú-Bihar megyei Levéltár. V. A. 408/la 1—2. Közbirt. jkv. 8 Gazdag István, A város társadalmi és politikai élete. In.: Hajdúszoboszló monográfiája. 328. 9 Idézett feljegyzés 151. lap. 10 Idézett feljegyzés 151. lap. 220.
