Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - Kovács László: A Hajdúböszörmény—Erdős tanyai honfoglaló magyar sírlelet

A megfigyelt sírgödörben a hátán fekvő, nyújtott helyzetű, 176 cm hosszú férficsontváz 130 cm mélyen, s északnyugat-délkeleti tájolásban nyugodott.

6 Koponyáját a föld nyomása összeroppantótta. Jobb alkarját egykor a medencére, a balt pedig a medence mellé hajlították.

7 A medence természetes helyzetű volt, a lábak csontjai egymással párhuzamosan feküdtek. A jobb sípcsont valamikori törése görbén nőtt össze, s görcsös forradást mutatott. A sír földjét rágcsálók bolygatták meg.

8 A ló lábcsontokra helyezett lókoponya a férfi váz bal sípcsontja külső oldala mellett, állkapcsával a sír fejvége felé feküdt. ről egyik fővárosi lapban megjelent ( = Thury L., i. m. (2) — a szerző megj.), azonban erre nézve közölnöm kell, hogy ő az ásatáson jelen nem volt, a leleteket nem is látta, s csak az itt volt segédőrétől nyert információ után készítette a rajzot." HMA 14/1926. és ad 14/1926. Zoltai Lajos 1927. január 27-én kelt levelében kérte a leletek 1 : 1 vagy 1 : 2 méretarányú rajzát, amelyet a már kéziratban elkészült cikkéhez [ZoltaiL.—Sőregi /., i. m. (4) — a szerző megj.] kívánt mellékelni: HMA 20/1927. A kért rajzot május 11-én megsürgette, de levelezőlapjára H. Fekete Péter megjegyezte: „Közöltem, hogy nem áll módunkban átadni": HMA 21/1927. Válaszára Zoltai Lajos meglepődve és sajnálkozva reagált. Május 18-án írott levelezőlapjára H. Fekete Péter újabb feljegyzése került: „NB! Zoltai Lajos aztán úgy rajzolta le a vidipusztai leletet, hogy sohasem látta, csak a Sőregi beszéde alapján. Ez a rajz jelent meg aztán több helyen, pesti lapban, naptárban.": HMA 22/1927. Sajnos az említett naptárt nem sikerült felkutatnom! Egyébként H. Fekete Péter rosszalló megjegyzései jogosulatlanok voltak! Sőregi János a helyszínen gyorsírásos feljegyzéseket készített egy előre fejlécezett, csontváznyomatos sírlapra (!!!). Sírrajza a nyomat szükség szerinti átrajzolásával készült, s bejelölte rajta számozottan a mellékleteket, amelyekről méretes vázlatrajzokat is csinált (3. á.). Sírlapjának eredeti és tisztázati példánya is fennmaradt: DMA leltári szám nélkül (vő. 2. á.). Az ő feljegyzései nyomán készült tehát a Zoltai L.—Sőregi J., i. m. (4). 39. : I. táblája, amelyen a csontváz és a mellékletek (pl. a szablya) nem egészen azonos méretarányúak, de ettől eltekintve a sírrajz teljes mértékben hitelesnek tekinthető (4. á.J. Sőregi János helyszíni rajzai alapján készült a Thury L., i. m. (2)-ben közölt sírrajz is, valamint a tárgyak elnagyolt és tévedésekkel kevert táblája (ezen például a szalu baltának lett rajzolva, továbbá hiányzik az egyik négyszegletes szemfedő lemezke). Az ásatás alkalmával arra nem volt pénz, hogy a sírt in situ szedjék fel, de H. Fekete Péter lelkesedése keresztülvitte, hogy a begyűjtött csontokat és leleteket egy üvegszekrényben az eredeti fekvésnek megfelelően állítsák össze: H. Fekete P., i. m. (4). Az így kiállított sírt a városban járó Roska Márton jazignak nézte, s egy készülő monográfiához Zichy István az Országos Magyar Történeti Múzeum főigazgatója 1940. május 14-én Budapestre kérte a teljes anyagot: HMA R 52/1940. Július 18-án írott válaszában H. Fekete Péter utalt a sír valódi korára, s a kérés teljesíthetetlenségére, „mivel a lelet eredeti fekvés szerinti elhelyezésben van egy lábon álló üvegszekrényben földbe ágyazva". A továbbiakban fényképezésre buzdított, illetve esetleg rajzot ígért: HMA 6/1940. Utóbbit a levélváltás utolsó — megmaradt — példányán, 1940. november 27-én Zichy István meg is kérte: HMA R 52/1940. A tanulmányozhatatlan vastárgyakat lassan megette a rozsda, s amikor maga H. Fekete Péter is feldolgozta a leletet, már csak méretarány nélküli vázlatokat tudott készíttetni: H. Fekete P., i. m. (2) 7. ábra. Nem közölte le Sőregi János fent említett sírrajzát sem, jóllehet az már 22 évvel korábban megjelent. Az első hírlapi közlések közül illusztráció nélkül jelent meg: H. Fekete P. i. m. (4) ; Sőregi J., i. m. (2). 5 A sírt egy csata hősi halottainak temetőjéből származtatta : Thury L., i. m. (2). A lelőhelyen Fettich Nándor szeretett volna 1933 után még ásni, mert azt „csaknem teljesen feltáratlannak" vélte Magyar Nemzeti Múzeum Adattára ( = MNM A) 63. H. 1. A szakirodalom a temetkezést magányos sírnak tekinti — pl. M. Nepper Ibolya: Hajdúböszörmény határának régészeti leletei. Hajdúsági Múz. Évk. I. (Hajdúböszörmény, 1973.) 16. — de ez ma már aligha eldönthető! 6 A sírleírás az idézett művek összevetésével készült, amelyek végeredményben Sőregi János jegyzet tein alapulnak. Külön jelzem a ZoltaiL.—Sőregi J., i. m. (4)-től való eltérést. 7 Sőregi János minden leírásában hangsúlyozta, hogy a bal alkarcsontok nem a felkar folytatásában, hanem ez utóbbi középtájának belső oldala mellől indulva feküdtek, vagyis az alkart először levágták, s majd úgy helyezték a sírba: Sőregi J., i. m. (2); Thury L., i. m. (2). A tudományos közleményben csak a sírrajzon is rögzített tényt említette, a fenti magyarázat nélkül : Zoltai L.—Sőregi /., i. m. (4), 17. A sírrajz nyomán valószínűbbnek tartom, hogy a bal alkarcsontok helyzetét állatibolygatás változtatta meg. 8 Vö. 7. jegyzet! Lásd továbbá az íj markolatát borító csontlemezek helyzetét! 20