Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Bencsik János: Egy módos paraszt gazdasága és hagyományos életmódja a századfordulón Hajdúböszörményben
és egy fejőstehenet tartott meg öregkorára, aki egyébként igen vallásos asszony hírében állott. Az idősebb férfiak társasági élete a szárazmalmokban zajlott. :í b Odajártak télen-nyáron. Tüzelgettek meg beszélgettek, vittek egy hát szalmát meg egy kanta bort, s ott szenelgettek: 3 7 Télen a fiatalabbak is ott töltötték az időt. Még a legények is el-elvetődtek oda. Borozgatás közben tanulgatták a régi táncot, a hátrálást. Mikor ez elmaradt, akkor 2—3 idős ember összeült valamelyik háznál és pipázgattak, olvasgattak, a Regélő Kalendáriumot forgatták. Ki tudja hányadszorra. Időtlenné vált kezükben még a kalendárium is. K. Tóth Imre húzósmuzsikát vásárolt, s azzal töltötte szabad idejét. A család téli estéken morzsolta, vaskózta a csöveskukoricát. Bagosi Imre a közéletbe is bekapcsolódott. Ö volt a Bajcsy-Zsilinszky-féle párt helyi patrónusa az 1930-as évek közepétől. A parasztgazdaságok a XIX. század második felében már nemcsak állatfölöslegüket értékesítették, hanem jelentős mennyiségű mezőgazdasági terményt is szállítottak piacra. Az állatvásárok az egyes tájegységek, egyes települések földrajzi helyzetének megfelelően alakultak ki. Helyben csak a sertésvásár volt jelentős. Szarvasmarhát és lovat Hajdúnánáson és Debrecenben értékesíthették kedvezően. 3 8 A kukorica vetésterületének növekedésével a parasztgazdaságok sertéshizlalása, a hízott sertés értékesítése egyre fontosabb ágazattá fejlődött. A hízott sertést helyben is eladhatták, mert Hajdúböszörményben is voltak állatkereskedők. 3 9 A juhokat a Lőrinc-napi (augusztus 10.) vásárban lehetett a legkedvezőbb áron adni-venni. A szemestermény a gazdálkodás jövedelmezősége szempontjából mind fontosabb szerepet kapott. Noha a helyi kereslet gyenge volt, s a helyi piacon csak víkaszámva értékesíthették, a szomszédos debreceni, majd az 1910-es évektől a helyi gabonakereskedők nagy tételekben vásárolták fel a parasztgazdák terményfölöslegét. A parasztgazdák azonban a fölöslegnek csupán egy részét értékesítették a nyomtatás illetve a gépelés végeztével. „Nem ürítették ki a kamrát. Nem volt szabad üresen hagyni. Csak az „új" előtt takarították ki a kamrát, takarították le a padlást." A zöldségtermesztés csak közvetve tartott kapcsolatot a parasztgazdaságokkal. A dinnyések és zöldségtermelő családok (jó kertészkedők hírében állottak a Gellének) a parasztoktól kiöregedett lucernaföldet vettek bérbe, azt feltöltötték, ebben termett a legjobb dinnye. A dinnyét és a zöldségféléket Miskolcra szállították. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a tanulmányozott három generávés tőkebefektetést igénylő extenzív állattartás visszaszorult, illetve részben átalakult a paraszti középüzemek termelési szerkezete, munkaszervezete, a kapitalizálódás erősen érezhető nyomokat hagyott a társadalmi struktúrán is. Az elszegényedés, a munkaerőfölösleg gyarapodása következtében felbomlottak a patriarchalis gazda—szolga viszony keretei. Az emberi kapcsolatokat mindinkább eltorzította az önzés, a gazdagodás vágya (pl. Bagosi Imre apja visszanősült az anyja családjába). A még tanulmányozható néprajzi anyag alapján megrajzolhattuk a hagyományos gazdálkodást. A paraszti életmód konzervatív jellege, önellátó funkciójának továbbélése számos jellemző (olykor meghatározó) vonást megőrzött. A kevés tőkebefektetést igénylő extenzív állattartás visszaszorult, illetve résztben átmentették a tanyákra. A gazdálkodásban egyre nagyobb hangsúlyt kapott a szántóföldi művelés, amely e korszak kezdetén még extenzív jellegű volt. A korszerűsödés lassú folyamata mellett több területen tovább éltek a hagyományos formák. A kapitalista árucsere forgalomba mind eredményesebben bekapcsoló36 Bárdi Ida 1977. 210. 37 Bencsik János 1973. 107. 38 Bencsik János 1974/a. 54. 39 Ujlaky Zoltánné 1973. 501. 205.
