Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Bencsik János: Egy módos paraszt gazdasága és hagyományos életmódja a századfordulón Hajdúböszörményben

tanyán 300-as racka juhfalkát is legeltettek. A K. Tóth nagyszülők is neves juhtenyésztők hírében állottak. Még városi házaik udvarán is állott juhhodály. A XIX. század végén a helyi legelőkről kiszorulván nyaranta Sárospatak környékén, a Bodrogközben béreltek legelőt juhaik számára. A juhok mellé komraenciós vagy részes juhászt szegődtettek. A juhtejet hol a juhász családja, hol a gazdaasszony dolgozta fel, s értékesítés után a pénzen osztozkodtak. A vidi tanyákról a közeli Hajdúdorog, Hajdúnánás hetivásáraira vitték az eladó gomoly át. A szántóföldi művelés, a kukoricatermelés térhódításával párhuzamosan mindinkább fellendült a sertéstenyésztés.

1

0 Jellemző, hogy a Barak családnak a századfordulón félszázas sertésfalkái teleltek a tanyán. A parasztgazdák egy-két fejőstehenet tartottak a gazdasági udvarukban (a városban), csupán annyi tej legyen, amennyi a család szükségleteit kielégítette. A tejet maguk fogyasztották el, illetve esetenként a különböző bérmunkásaik természetbeni fizetéseként kezelték. Bagosi Imre szerint: „Vajat nem is nagyon láttunk, de téfeles (tejfel) ételt sűrűn fogyasztottunk." E fejőstehenet a gulyán hevertetett üszőborjak közül, az anyja után (a bőven tejelő anya borját) választották ki. Az 1950-es évek elejéig a fejőstehenekből csordát állítottak a város körüli (belső) legelőre.

1

7 Tekintélyes baromfitenyészetük volt, különösen a tanyákra számoltak. Télen-nyáron kelendő ételnek számított e családok körében a baromfi tojása. Nemcsak tojásul fogyasztották, hanem fel is dolgozták.

1

8 Egy-egy család telente 400—500 levél száraztísztát is meggyúrt. E tésztafélére nagy szükségük volt nyárban, a határbeli munkák idején, étekezésük alapjaként kezelhetjük. Ugyancsak sok szalonnát és füstölt sertéshúst fogyasztottak a szántó-vető férfiak és mezőgazdasági munkásaik. Bagosi Imre nagyapját arról emlegetik, hogy a káposztáshúst soha nem hagyta kifogyni az ítételesbödönből. A leírt módos parasztgazdaságokban tehát még a XX. század elején is jelentős volt az állatállomány szerepe, ezért gyermekeiknek házasodásuk alkalmával megfelelő állatok ajándékozásával segítettek szüleik. Bagosi Imre egy kanca lovat (3 éves csikójával) és egy hasas kocát (3 süldő malacával) kapott szüleitől; felesége hozománya egy borjas tehén volt. Barak Antalnak két fekete tinót és egy borjút adtak a szülei, egy ideig azonban az apja lovasfogatával szántottavetette saját birtokát is. K. Tóth Imre két igáslóval kezdett gazdálkodni, volt még egy fejőstehene, felesége hozománya pedig egy hasaskoca volt. A fiatalaszszonyok hozománya rendszerint egyebek mellett egy hasaskoca, ritkábban fejőstehén volt.

1

9 A tagosítást követően a fellendült tanyásodásnak döntő szerepe lett a paraszti állattartásban.

2

0 Az együtt kimért (tagosított) birtokra a gazda tanyát épített, s ezzel új lehetőség nyílott a legeltetésből kiszorult állatok olcsó (elsősorban a teleltetésben mutatkozó) állattartásra. Ennek ellenére a századforduló táján a módos parasztok gazdaságának alapja vitathatatlanul az ingatlan vagyon, a szántóföld lett, noha a birtok tartozékaként számoltak a szőlővel, erdővel és a legelővel.

2

1 E „tartozékok" haszonvételéből a még többé-kevésbé önellátásra berendezkedett család szükségleteit fedezték. Meg kell említenünk, hogy a XIX. század végére a legelők nagyrészét feltörték, művelés alá fogták e területet is. A legelőterület csökkenésével egyidőben az olcsó, külterjes állattenyésztés viszszaszorult. Helyére a már említett tanyás állattartás lépett. Ebből következik, hogy a hajdú városi parasztgazdaságok termelési szerkezete a századfordulóra át16 Balassa Iván 1960. 431. 17 Bencsik János 1971. 131. 18 Dankó Imre 1977. 225. 19 Örsi Julianna 1976. 45. 20 Vö. Orosz István 1973/a. 147. 21 Veliky János 1975. 126. 198.