Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Bencsik János: Egy módos paraszt gazdasága és hagyományos életmódja a századfordulón Hajdúböszörményben
Barak Antal (Hajdúböszörmény, Honvéd utca 5. szám) 1903-ban született. Apja Barak István (1866—1932), nagyapja Barak István (adatait nem tudja). Nagyapjára alig emlékezik, mert korán elhalt. Csak a nagyanyja élt velük egy időben. Öt jól ismerte. Az apja 37 kh földön kezdett gazdálkodni, amelynek egy része (15 kh) a felesége (Kiss-Benedek Sára) hozománya volt. Már házassága előtt 7 kh földet vásárolt össze. A nagyanyja ugyanis a fiának (Barak István II.) ajándékozott évente 2 kh búzavetést azzal, hogy itt van fiam, oszt a terméséből vegyél magadnak birtokot! A Barak család birtoka a Vidi földön, a Hármashatár mentén terült el. Szomszédságukban egy kisebb parasztgazdaság lassan tönkrement, amelyből az apa és adatközlőm 40 év alatt 20 kh földet vásárolt meg. Az adatközlőm anyja hozományföldje (az ún. anyámfőggye) a Téglási út menten egy tagban terült el. E hozománnyal együtt az apa végülis 60 kh-on gazdálkodott. E vagyon aztán háromrészre szakadt az örökösök között. Az innen származott rész-örökség az adatközlőm feleségének hozományával (Keleti nyomáson 13,5 kh, Északi lucernásban 1,25 kh) együtt 58 kh-ra gyarapodott. K. Tóth Imre (Hajdúböszörmény, Kölcsey út 9. szám) 1893-ban született. Apja K. Tóth Imre (1868—1953), nagyapja K. Tóth János (1831—1899). Mivel nagyapja még kisgyermek korában (adatközlőm mindössze 6 éves volt) elhalt, ezért csak a nagyanyjára (Török Zsuzsánna) emlékezik. Az apjának 80 kh-as birtoka volt. Ebből 50 kh sajátja, 30 kh pedig a felesége hozománya. 10 kh ebből a Réten, a többi pedig a Vidi földön egy tagban feküdt. A réti birtokot az apja rendszerint kisbérlőknek adta ki hasznovételre. Az ún. anyámfőggye, mintegy 20 kh a Verébsári csárda mellett terült el, a többi, mint jeleztük a Vidi földön. Mikor K. Tóth Imre I. felesége korán elhalt, a két árva számára az apjuk az anyai birtokot bérelve (az árvaszéktől), rendszeres árendát fizetett; az így öszszegyűlt tőkéből vásárolta meg a Vzden a Jánosi-féle (10 kh-as) birtokot a gazdálkodni kezdő fiának. Ehhez K. Tóth Imre II. az apjától 15 kh-t örökölt, így felesége hozományával (10 kh) és a nagybátyja hagyatékával együtt 45 kh-ra gyarapodott birtoka, s ezen gazdálkodott az 1940-es években. A szántóföldi ingatlan tartozékaként számoltak a kaszálórétre, a legelőre, az erdőre és a szőlőre. A birtokszerkezet ilyen összetétele, nevezetesen az, hogy a szántóföld mellett minden módos parasztcsalád rendelkezett bizonyos területű réttel, legelővel, erdővel és szőlővel, természetes volt. A kaszálórétek az árvízmentesítéssel, illetve ennek nyomán a szántóföldi művelés előretörésével a századfordulóra már erősen megfogyatkoztak. 7 A Bagosi családnak csupán egy khnyi gyepje volt a vidi tanyájuk mellett, amelyen állatokat legeltettek. A Barak családnak a Szigetorron, 1,5 kh, K. Tóthéknak a Verébsáron volt néhány hold szénatermő rétje. Ezért a szálastakarmány biztosítására lucernát és egyéb takarmánynövényt termesztettek, de felétették a szántóföldi termelés melléktermékét (kukoricacsutka, szalma, pelyva stb.) is. A XIX. század végén a legelők javarészét is feltörték. 8 Az egyes családok a belső (a csorda járó) és a külső (pródi, perzsétei) legelőkből külön-külön részesültek. Bagosiaknak három csorda és 11 külső legelője volt. A Barak család 1 csorda, 8 perzsétei és 5 pródi legelőrésszel, a K. Tóth család pedig 1 csorda, 1,5 ökörlegelő (Perzsétén) és 3,5 pródi legelőrészszel rendelkezett. Az erdőhasználat joga is megfogyatkozott. 9 így is Bagosi Imrének 8 nyilaserdeje (egy nyilas 1000 nöl), Barak Antalnak 4,5, K. Tóthéknak pedig 3,4 ríszerdeje (nyilaserdő) volt. Legfontosabb tartozéknak számított a szőlőskert 1 0 Bagosi Imre nagyapja 3 nyilas (egy nyilas 600—800 nöl), Barak Antal apja 2 nyilas, K. Tóth Imre apja 1 nyilas (800 nöl a Kossuth-kertben) területű szőlőskert tulajdonosa volt. A parasztgazdák körében általános szemlélet volt az, 7 Vö. Orosz István 1973/a. 137—143. 8 Balogh István 1969. 175. 9 Szabadi Imre 1973. 71—73. 10 Dám László 1972. 58.; Balogh István 1969. 81. 196.
