Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Mezősi József: Hagyományos házépítési technológiák Hajdúdorogon
közé szélességüktől függően 2—3 réteg földet lehetett verni. A zsaluzat eltávolítása után jól láthatóak voltak az egyes rétegek vízszintes vonalai. Gyakori volt — ha nem általános —, hogy a sarkokat rétegenként fűzfavessző, nád, esetleg rozsszalma terítéssel erősítették meg, célszerűen elhelyezve, elterítve egy-egy maréknyi vesszőnyalábot, nádat vagy rozsszalmát. Ezzel a módszerrel állás 4 magasságig készítették a vertfalazatot, fő- és közfalakon egyaránt. Az állás magassága itt más volt mint a sárfal építésénél. Ez esetben akkor kezdtek állást építeni, amikor a zsaluzat közé lapáttal már nem tudták bedobálni a falazó földet. Általában bizonyos magasság után hagyták száradni a falat. Ha nem volt nagy létszámú a falrakó, falverő csapat, nem volt szükség száradás miatt abbahagyni a falverést, mert mire körülértek a fő- és közfalakon már annyira megszáradt az elkészített, keményre vert fal, hogy elbírta a további terhelést, ráfalazást, fal verést. A munkálatok során az ajtónyílásokat kihagyták, de az ablakok helyét rendszerint később, a „pucolás" (tapasztás vagy vakolás) előtt vágták ki. A majdani ablaknyílások fölé áthidalót építettek be, helyeztek el (gömbrúd vagy hasított fa) és tovább folytatták a fal verést, a beépített áthidalóknál a felfekvést is ráhagyták. Tapasztáskor, a nyíláskibontásnál ezek figyelembevételével törték át a falat. A gyakorlott vertfalrakók olyan kemény falat vertek, hogy az ablaknyílások kibontásakor ásóval nem lehetett dolgozni, csak csákánnyal tudták a falbontást végezni. A vertfal keménysége betörés elleni biztonságot is jelentett, de ezt még tökéletesítették is településünkön úgy, hogy belül a biztosítandó helyiség hátfalánál vertfalból készült padkát építettek, amely betapasztva, meszelve pótfekhelyként vagy lerakóhelyként, polcként funkcionált. Néhány évtizede még volt olyan vertfalú ház településünkön, ahol a család élelmét tároló kamrában, kisvigiben, esetleg a ritkán használt, de az értékes ágynemű és ruhanemű tárolására használt nagyvigiben (nagyszobában) meg volt ez a betörés elleni biztonságot és más célt szolgáló padka. A padka szélessége 40—60 cm, magassága 60—70 cm volt. Ezzel a falverés tulajdonképpen be is fejeződött. A teljesség kedvéért megemlítem, hogy településünkön mindennapos volt a vertfalból készült garággya építése, még századunk negyvenes éveiben is. A garággya általában kerítés helyett, telekhatárokon, udvar és kert elválasztására készült, de előfordult építése az utcafronton is. Jobb módú családoknál (ahol sok volt a trágya) az udvar és a kert elválasztására istállótrágyából is készült garággya, de szegényebb családok portáin minden esetben földből készítették. A garággya kb. 80—100 cm magas vertfal, tetején „kalap" kiképzéssel. A „kalap" a vertfal tetején keresztbe fektetett megfelelő hosszúságúra levágott kukoricaszár, csutkaízik terítés, mindkét oldalon 10—12 cm túlnyúlással, erre földet lapátoltak, (lapáttal egyengetve, tömörítve azt) amely egy hosszú prizmaszerű idomot alkotott a fal közepe táján kialakult gerinccel. A gerinc magasítása érdekében rendszerint egy sor tüskés gallyat (akácfa) raktak, szúrtak végig, hogy az aprójószág ne repülhessen át rajta. Ha karbantartják a garággyát sok évig eltart. Általában évenként, de minden nagyobb eső után javítani, karbantartani kellett a megrongált részeket, elsősorban a „kalapot", ugyanis a kalap védte a vertfal szerkezetét. (2. sz. kép.) Meg kell még említenem, ha a telken nem volt a házépítéshez megfelelő minőségű agyagos föld, vagy nem akartak gödröt ásni a portán, akkor szekérrel szállították vagy szállíttatták az agyagos földet az elöljáróság által kijelölt helyről — általában a vályogos gödrökből — /a vertfal építéséhez. A föld minősége igen fontos statikai tényező vertfalú ház építésénél. A nem kellően agyagos földből készült vertfal (humuszos, homokos, stb. föld) szilárdsága — amely egyben a falszerkezet tartósságát is jelenti — nem kielégítő. A „kövér" „zsíras" agyagból, 4 Állás = állvány 158.
