Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)
TÖRTÉNELEM - Ruszoly József: Mészáros Károly és a rutén nemzetiségi törekvések 1861-ben
Tanúja laptársait is idézve elsősorban „ruténajkú g. katolikus testvéreink" hazafiságát emelte ki. „Csak pár hét előtt érintettük ... méltó elismeréssel , . hogy a munkácsi görög katolikus egyházmegye kitűnőbb tagjai a fen[njforgó nemzetiségi kérdések tárgyában ... Popovics Bazil úrnál ülést tartván, ő méltóságával egyetemben azt határozták, hogy a nemzetiségi kérdés végleges és illetékes megoldását a magyar országgyűléstől várják. Ezen gyűlésnek indokait meglehetős homály fedé, míg Dobránszky úrnak ... körlevele közzé nem tétetett. Az Idők Tanúja is tanúskodni óhajt D. A. úrnak törekvéseiről és azon örvendetes sikertelenségéről, mellyel találkozott." 6 5 Mészáros Károly e körlevél olvastán fölháborodott. „Más szegény párát 8—10 évi várfogságra ítélték volna ily lázító tényért, Dobránszkynak mindazonáltal egy hajszála sem hullott le, s megmaradt nagy befolyású s szép jövedelmű helytartó tanácsosi állomásában!" 0 6 Ma már tudjuk, hogy az ügy nem egészen így állt. Dobránszky ellen — feltehetőleg azért, mert körlevele nyilvánosságra jutott — hivatalos vizsgálat indult. Ő maga 1862. január 28-án azzal védekezett, hogy a magyar értelmiség „a magyar emigratio" érdekében behálózta a nem magyar lakosságot is, ami ellen a trón és a birodalom védelmében „minden eszközt felhasználhatónak" vélt, csakhogy e befolyás „helyébe ismét a traditionalis, Ö császári és apostoli királyi Felsége iránti bizalom lépjen". Ámbár felmerült esetleges elmozdítása, a Helytartótanács körleveléért mégis csupán „a legszigorúbb dorgálásban részesítette", s korlátozta hatáskörét. 6 7 Ő egyébként 1865-ben ismét képviselő lett, 1866-ban pedig az udvari kancelláriába is bejutott, 1867ben viszont kiesett az állami szolgálatból. 1 V. Spira György azért is megbírálta a Mészáros-biográfia közreadóját, mert ő kissé bizonytalanul „a kiegyezést megelőző időre" tette az önéletrajz keletkezését. A kritikus két olyan pontot is talált benne a 35. és az 56. lapon, melyek arra vallanak, hogy Mészáros „a valóságban csak 1867 után vetette papírra önéletrajzát". 6 9 Csorba valójában tágabban jelöli meg a mű keletkezésének időszakát, amikor kissé bizonytalankodva azt latolgatja, hogy Mészáros önéletrajzát teljes egészében az 1860-as években írta-e. Bár nem foglal állást, következő mondataiból az hámozható ki, hogy ő erre hajlik. 7 0 Egyébként a negyvennyolcasság kihangsúlyozásal valóban azt sugallja, hogy a közreadó 1867 előtti időpontra teszi a mű keletkezését. Magam nem láthattam a továbbra is magánkézen lévő nyomdakész kéziratot, amely azzal kezdődik, hogy a szerző visszagondol félévszázados életpályájára, mindjárt utána pedig megírja, hogy Hajdúdorogon született 1821. július 20-án 7 1; így a kézirat „nyomtatni rendelése" napján, 1870. augusztus 20-án tehát éppen egy hónapja járt ötvenedik életévében. Ezek szerint 1870 nyarán írta volna meg önéletrajzát, vagy ekkor egy már meglévő változatot dolgozott át az — életében tisztázatlan okokból meg nem valósult — kiadás céljára? E kérdés Mészáros Károly továbbra is lappangó egyéb iratai nélkül aligha dönthető el. Ebből a szempontból tartom fontosnak, hogy az önéletrajz a Dobránszkyféle körlevél 1862. januári közzétételének megemlítésével zárul. Igaz, erről is 65 Magyar—orosz testvéreinkről. Idők Tanúja 1862. január 21. 66 Mészáros i. m. 74. 67 Mayer i. m. 34. 68 Tóth i. m. 240., vö. Mayer i. m. 31—35. 69 Spira i. m. 593. 70 Mészáros i. m. (Csorba Csaba: Bevezetés) 6. 71 Mészáros i. m. 10. 144.
