Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

TÖRTÉNELEM - Ruszoly József: Mészáros Károly és a rutén nemzetiségi törekvések 1861-ben

kül művelhessék, tanulmányozhassák; ebbe hatóságilag — miként a „megbukott boldogtalan kormány tevé" — nyelvtan oktrojálásával nem lehet beavatkozni. 2. Szabad egyházi és egyházkormányzati nyelvgyakorlatunk legyen. 3. Tanintézeteik legyenek, mégpedig a) az ungvári gimnázium felsőbb rutén tanintézetté alakítassék, melyben a tantárgyak túlnyomóan orosz nyelven adassanak elő, b) az eperjesi, a máramarosszigeti és a sátoraljaújhelyi közép tanodákban orosz literatúrai és hitoktató tanárok alkalmaztassanak, c) az ungvári tanítóképezde állami támogatással „a falusi tanítók kiképzésére irányzott rendszer szerént szerveztessék", d) a falusi iskolák rendezése alkalmával e nemzetiség által lakott helyeken olyan népiskolák alakuljanak, melyek mind orosz, mind magyar nyelven tanítanak. 4. Népük, az ország kormányszerveinél, minden hatóságánál és hivatalánál, valamint az ország- és megyegyűléseken „kellően képviselve legyen", aminek biztosítására a) „népünk fiai közül az alkalmatos egyének képzettségük és érdemeikhez képest tanácsosi és egyéb... alkalmazást nyerjenek"; b) a néppel közvetlenül érintkező hivatalnokok és a képviselők közvetlenül, a többi megyei tisztségviselők pedig közvetve, a járási tisztségviselők által a megye székhelyén választassanak. 5. A „választókerületek és a szolgabírói járások népünk tömeges együttJétezéséhez képest nemzetiségünk tekintetbevételével" legyenek kialakítva, a járási hivatalnokok, akiknél az orosz nyelv ismerete feltételeztetik, „a járásban lakjanak . .mert népünk e hon bérces hegyei közt elszórva lévén, majd az árvizek, majd az átjárhatatlan hófuvatagok, majd más elemi akadályok miatt a gyakran több mérföldnyi távolságra eső megyei székhelyekre nem mindenkor mehet el". 6. A „magyarországi oroszoknak megengedtessék, miszerint a törvényes felügyelet ellenőrködése mellett nemzeti gyűlést" alakíthassanak, melynek hatáskörét „az egyházi, iskolai és egyéb, népünket illető belügyek [!] feletti tanácskozások és vitatkozások képeznék", s amelyben „tanácskozási és ügyvezetési nyelvként. .. kirekesztőleg az orosz fogna használtatni". E nemzetgyűlést egyébként a nép szellemi felemelkedése és a közügyek sikeres előmozdítása érdekében „nélkülözhetetlen szükségesnek" tartotta. E pontokat más nemzetiségekre veszélytelen, a korszellemből folyó igényeknek tűntette fel a szerző, amelyeket a „magyarországi törvényhozó testület" nem tagadhat meg azoktól, akik „honi törvényeink és hiteles oklevelek bizonysága szerint" az évszázadok során olyan, polgári önállóságukat és nemzeti létüket biztosító előnyökkel és kiváltságokkal rendelkeztek, mint pl. „püspökeik szabad megválasztása s ennek folytán nemzeti gyűléseik kétségtelen létezése". A szerző tagadta, hogy elszakadási törekvéseik lennének, s elhárította az „orosz propaganda" és a „plánszávizmus alapján. . . emelt igazságtalan vádakat", mégis hangoztatta, hogy mindaddig „közmegelégedetlenség és lázas állapot fog birodalmunkban létezni, ösztönszerűen minden népfaj a birodalmon kívül fogja keresni boldogságát, nem annyira biztos, mint képzelt horgonyát", amíg az országgyűlés e nemzetiségi jogokat törvénybe nem iktatja/'

0 „Ungifi" programja tulajdonképpen csak a ködös történeti eredetű, meghatározatlan összetételű, szervezetű és hatáskörű nemzetgyűlés megszervezésének igényével lépte túl az addigi követeléseket. Ez az intézmény burkoltan magában foglalta a törvényhatósági és egyházmegyei önkormányzaton tùlmutatç autonómia, végső soron az autonóm nemzeti terület igényét is. Ez volt az a pont, melynek részleteit az addig titkolt, de Mészáros Károly által mégis nyilvánosságra hozott Dobránszky-féle program tartalmazta. E pontnál már a rutén „igé40 Ungifi: A magyarországi orosz nemzetiségi igények fejtegetése. Sürgöny 1861. április 9. és 11. Vö. Mayer i. m. 29. 138.