Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 5. (Hajdúböszörmény, 1983)

TÖRTÉNELEM - Nyakas Miklós: Egy böszörményi polgári per tanulságai

számító Faragó Mihály gazdaságának leírása sem! Az ingatlanokon kívül „mmd Tehen fele, ökör féle barmok felesen voltanak, mind Lovak, sertes marhak, Búza és egyeb . .. vetes".

8 Nem kevésbé érdekes tudnunk, hogy készpénzben és ezüst tárgyakban Faragó Mihály legalább ezer tallér értékkel rendelkezett, s bár ez a megállapítás a felperes ügyvédje szájából hangzott el, azt az alperes részéről sem cáfolták, csupán azt hangoztatták, hogy az ingóságokból és jószágokból Faragó Piroskát kielégítették. Forrásunk adatainak értékelése fényt vet a hajdúváros településszerkezetére is. Kállay Imre és Faragó Demeter gazdasága az eredeti, kétbeltekes állapot hű tükrözője. A belső telek (háztelek) az Erdő utcában volt, amelyet a mai állapotokkal való egybevetés után a jelenlegi Petőfi Sándor utcával kell azonosítanunk. A belső telekhez tartozó kert a Hadház felé eső kertek között terült el. A háztelek és a kert földrajzilag tehát két különálló egységet alkotott, érdemes viszont felfigyelnünk arra, hogy az Erdő utca maga is a belváros Hadház fele eső részét jelentette. Ügy tűnik, tudatosan törekedtek arra, hogy a háztelek és a kert ne essenek túlságosan messze egymástól. A szántóföldeket a belső telek után juttatták ,,nyl szerint". Tudjuk, hogy a XVI. század végén egy dézsmajegyzék szerint Böszörményben négy utca volt; Debrecen utca, Erdő utca. Egyház utca és Rácz utca. A jelenlegi helyzetet figyelembe véve ez azonosítható a mai Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Újvárosi, és az Iskola utcával.

9 A településszerkezet és bizonyos értelemben a lakosság kontinuitásának közvetett bizonyítékaként fogható fel, hogy az Erdő utca elnevezés a XVII. században tovább élt, tényt viszont, hogy 1654-ben az Egyház utca már a mai, Újvárosi utca néven szerepelt.

1

0 Feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy a belső telek és a kert nem alkottak elválaszthatatlan egységet; a perben szereplő Ferenczy Kata ugyanis a házhoz tartozó kertet akarta csak eladni. A háztelek és a kert kapcsolatának ez a rugalmassága feltétlenül elősegítette, hogy a kertségi övezet a XVIII. század folyamán fokozatosan benépesüljön.

1

1 Forrásunkból számos értékelhető adatot vonhatunk le Böszörmény hajdúváros törvénykezési gyakorlatára is. A bíróság „nemzetes Vitézlő Capitány Ur" elnöklete alatt gyűlt össze, s „nemes Bírák Uraimból" állott. Tudjuk jól, hogy a büntetőbíráskodást Forgách Zsigmond kassai főkapitány 1613-ban kelt utasítása a városok élén álló kapitányok kötelességévé tette, s az hivatását tizenkét főlegénnyel (esküdttel) gyakorolta.

1

2 Természetesnek kell tartanunk, hogy a kapitány hatásköre — mint példánkból is láthattuk — a büntetőügyek mellett kiterjedt a polgári peres ügyekre is. Az írásbeli munkát a város rendes nótáriusa végezte. Mind az alperes, mind pedig a felperes érdekeit ügyvéd (procurator) képviselte. Minden bizonnyal a Tripartitumban leli magyarázatát az a hajdúvárosokban élő jogszokás, amelynek alapján jelen esetünkben az alperes ügyvédje száz forintban kérte elmarasztalni a szerinte háborítást elkövető felperest.

13 A Forgách-féle utasítás a hajdúvárosok törvényszékein hozott ítéletek fellebbezési formául a kassai főkapitány hadiszékét jelölte meg. Számos adat bizonyítja, hogy a királyi Magyarországhoz való tartozás esetén a hét hajdúváros számára ez a lehetőség ténylegesen élő valóság volt. Az erdélyi fejedelmek fennhatósága alatt a fellebbezési fórum azonban a nagykállói kapitány hadiszéke 8 Önkénytelen is a svéd királyi követ, Ralamb Kolos leírása jut eszünkbe. Idézi Herpay Gábor: Hajdú vármegye és Debrecen sz. kir. város. (H. n. 1940) 105. 9 Szendrey István: A város népesedése. Hajdúböszörmény története (szerk. Szendrey István, Debrecen, 1973) 266. 40. sz. jegyzet. 10 Hajdúböszörmény építészete — képzőművészet (szerk. Nyakas Miklós, Hajdúböszörmény, 1978) 11 Vö. Szendrey I. i. m. 12 Közölve: Komáromy András: A szabad hajdúk történetére vonatkozó levéltári kutatások. (Bp. 1898) 22—23. Ujabban betűhíven: Nyakas Miklós i. m. 51. 13 Tripartitum II. 70. 3. §. A büntetést 200 aranyban adja meg. 122