Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Palotás Gábor: összehasonlító emlőscönológiai vizsgálatok a Hortobágyon

a) Emlősállománya a konstans-domináns jajok alapján: Apodemus sylvaticus, Sorex araneus, Apodemus flavicollis, Erinaceus europaeus, Clethrionomys glareolus, Arvicola terrestris (Lepus europaeus, Capreolus capreolus, Vulpes vulpes). b) Járulékos fajok: Sorex minutus, Mustela nivalis, Pitymys subterraneus, Mustela erminea, Apodemus microps (Meies meles, Felis silvestris, Sus scrofa). A standard négyzeteken kívül begyűjtésre került az Apodemus agrarius is. c) Véletlenszerű fajok: Microtus arvalis, Mus musculus, Mustela (P.) putorius. [A pusztai erdőkben Steimann H.—Szabó L- (1976.) tipikusnak tartják az alábbi fajokat: Erinaceus europaeus, Apodemus flavicollis, A. sylvaticus, A. agrarius és Mels meles.] Egyed és súlysűrűség hektár db g Rovarevők: 30,00 1135,0 Rágcsálók: 90,00 2523,5 Menyétfélék: 0,40 140,3 y CJ 129,40 3798,8 Ebből első csop. : 127,0 2649,5 Második csop. : 2,4 1149,3 A harmadik emlcscsoport fajai mind megtalálhatók. Egy h-ra átszámított egyedsűrűségük 0,44 db, súlysűrűségük 4058 g. Hortobágyi viszonylatban itt a legmagasabb. A három emlcscsoport fajai együttesen 1 ha-on 129,90 db egyedsűrűséget és 7856,8 g súlysűrűséget értek el (13., 14. ábra). 2. A Tiszacsege alatti morotva vízi-mocsári társulásai: Lemno — Potamea és Cypero — Phragmitea divisio (Soó, 1988.). A morotvát agro- és ruderális cönózis, helyenként fasorok, facsoportok, legelő határolja (4. ábra, 2. kép). 2. kép. A Herep-morotva vízi-mocsári növénytársulásaiban a pézsmapocok, kószapocok, törpeegér mellett még a vándorpatkány is előfordul 61