Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Palotás Gábor: összehasonlító emlőscönológiai vizsgálatok a Hortobágyon

Palotás Gábor összehasonlító emlőscönológiai vizsgálatok a Hortobágyon I. BEVEZETÉS Hortobágy Közép-Európa legnyugatibb kultúrpusztája. Ma már csak egy kis területét nem érintette az agrotechnika. Az Alföldön mégis itt van a legtöbb feltöretlen terület. Minden kultúrhatást figyelembe véve a legnagyobb magyar puszta. Florisztikailag és faunisztikailag egységet mutat. A megváltozott külső faktorok miatt a fajok szelektálódtak ugyan, de megmaradt flórája és faunája karakterfajaiban a pusztára jellemző akkor is, ha zömmel másodlagos. Állatvilágának vizsgálata a közelmúltban indult meg. Faunáját cönológiai jelleggel Steimann H.—Szabó L. (1976.), Ötvös J.—Kovács B. (1968.) vizsgálta. Madárcönológiai vizsgálatokat Szabó L. (1965.), Aradi Cs. (1972.), Kovács B. (1973.), Fintha I. (1975.), Kovács G. (1977.) végeztek. A kisemlősök ökológiai és faunisztikai vizsgálatát Kretzoi M. (1971.), Palotás G. (1968., 1969., 1971., 1977.), Schmidt E. (1969., 1970., 1971., 1972., 1973., 1974., 1975., 1976.) végezték a Hortobágy térségében. Emlősfaunájának cönológiai viszonyait nem ismerjük- Dolgozatom célja a Hortobágy puszta hat tipikus izocönózisának felépítésében résztvevő részállatközösség (esetünkben emlősállomány) konstans domináns, — járulékos és véletlenszerű fajainak felsorolása. Az abszolút tömegviszonyok (Abundancia, Produkció) karakterisztikai mutatóinak egy ha-ban való kifejezése. Végül a fenti mutatók figyelembe vételével a vizsgált részállatközösségek rövid összehasonlítása Balogh J. (1953.) módszere alapján. II. ANYAG ÉS MÓDSZER 1. A felvételi terület kiválasztása Balogh (1953) szerint, ha olyan rendszertani csoportot vizsgálunk, amely nyilvánvalóan át fogja lépni a növénytársulás határait, pl. apróemlősök, akkor helyes, ha egy nagyobb területet átfogó izocönózisra bővítjük a vizsgálati keretünket. 1970 tavaszán Hortobágy egyes területeiből az alábbi nagy kiterjedésű, azonos fiziognómiájú fitocönózisok alkotta közösségformákat (izocönózis) választottuk a mammocönológiai vizsgálat alapjául : a) amelyek megőrizték a puszta ősi jellegét (ohati ártéri őstölgyes), b) jól szemléltetik a másodlagos képét (tiszacsegei morotvák vízi-mocsári társulásai, mátai és pentezugi II—

III—IV. osztályú szikespuszta), c) képviselik a ma már jelentős területet elfoglaló ruderális cönózist (tiszacsegei töltések) és a peremterületek löszpusztáin kialakult agrocönózist (hajdúszoboszlói lucernás). Mind a hat izocönózisban a növényzet nyári aspektusa alapján olyan területeket különítettünk el, amelyekben jól láthatóan egy-egy homogén fitocönózis dominált, esetenként megszakítva más, de hasonló öcológiai igényű növénytársulásokkal, vagy azokkal mozaikszerűen keveredve (1. ábra). 45