Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Ácsné Dankó Éva: A zsákos teherhordásról és egy érdekes fajtájáról

sik módszer az, hogy a kettéosztott zsákot a közepén, azon a részén, ahol üres egyszer vagy többször megcsavarják. A csavarással egy meglehetősen vastag kötél keletkezik. Ez a kötél kerül aztán az állat hátára. Minthogy ez nem széles, nincsen nagy tapadási felülete, és ezért a zsák könnyebben mozog, inkább meg kell erősíteni az állat hátán, mint az előző módnál. Az, hogy az ilyen formán átalvetőként alkalmazott zsákot leginkább a nyergekhez erősítik. Lóval, amikor a teherszállító maga is a ló hátán van, a zsákolt terhet keresztbe maga elé teszi és ott még kézzel is igazítja, tartja, nehogy leessen. A kétfajta módszer egymás mellett él, általánosan elterjedt. Az elterjedést legfeljebb a terepviszonyok, a földrajzi adottságok befolyásolták. Például a kerékpárral történő átalvetőként alkalmazott zsákos teherhordás rovására (ami sík vidéken, az Alföldön általános) hegyvidéken, úttalan helyeken, legelőkön stb. inkább az állati erővel történő forma az elterjedt. Tárgyunk szempontjából a legfontosabb az emberi erővel végzett zsákos teherhordás. Két fajtája van, az egyik az általános forma, a másik a zsák átalvetőként való használata. Az általános formával nem kívánok bővebben foglalkozni. Mindössze azt jegyzem meg, hogy számtalan, sokszor esetleges, a pillanatnyi adottságoktól függő, változata van. A telt, tehát ketté nem osztható zsákot kézben, vállon, nyakon, háton, karban, fejen; igen sokféleképpen viszik a zsák nagyságától, a benne levő teher súlyától, a zsák minőségétől, a zsák formájától, a teher szilárdságától, az út hosszától, egyenletes vagy göröngyös, száraz vagy nedves (sáros) stb. voltától függően. Használhatnak segédeszközt is; kötelet, rudat, válltakarót, kampót, a vállra való felvetéshez zsákfát stb.

1

4 Mi az Alföldön, közelebbről a Tiszántúlon, de másutt is, mindenütt megtalálható, átalvetőként használt, emberi erővel végzett zsákos teherhordással kívánunk bővebben foglalkozni. Ennek a formának az Alföldön, a Tiszántúlon való általános elterjedése teszi feleslegessé a tulajdonképpeni átalvető és más, hozzá hasonló teherhordási eszköz használatát. A zsákos-átalvetős forma sok helyen együtt él a tényleges átalvető használatával. így például Zilahon is, ahol átalvetőben különböző anyagokat, termékeket piacra hozók mellett, majd ugyanolyan számban, átalvetőként használt zsákban terhet vivőkkel is találkoztam. A zsák átalvetőként való használata kétféle lehet, ahogy már az előzőekben is volt róla szó. Az emberi erővel való teherhordásnál inkább elterjedt, használatos az a zsák kettéosztási forma, hogy a zsák közepe teljesen kiürüljön, hogy a teher valóban két részre osztódjék. Emberi hordásnál is előfordul, hogy a két részre vett zsákot nem csavarják meg, hanem lapos középrésszel vetik a vállukra. Az így felvett átalvetőszerű zsák a vállon is jobban tapad. A teher nehezebben, kevésbé mozog, biztonságos a hordás. Olyan esetekben, amikor élő állatot szállítanak átalvetőszerűen hordott zsákban, soha sem csavarják meg a zsák üres közepét, hanem mindig laposan, nagy, széles felülettel veszik a vállukra. Ez nemcsak azért jobb, célszerűbb, mert a zsákban vitt állat mozgását a nagyobb felületű tapadás inkább kivédi, a hordást biztonságosabbá teszi, hanem azért is, hogy az állat számára nagyobb tér, több levegő maradjon, hogy ne nyomódjék meg, ne vágja meg a csavarás. Ellenben, ha az állat nyugtalan, ficánkol, veszélyezteti a biztonságos hordást, lekapják a hátukról a terhet és megcsavarják a zsák közepét, hogy az állat számára kisebb tér maradjon, ne tudjon túlságosan mozogni. Túrkevén két szopós malacot láttam így, vállon vinni. A kettéosztott zsák egyik fele az egyik malaccal a háton volt, a másik pedig elől, a zsák elülső részében, a szállító mellkasa előtt csüngött. Kisvárdán hasonló módon kiskutyákat vitt egy férfi, zsákban a vállán. Kunszentmiklóson pedig a református templom tornyából és padlásáról összeszedett galambjiókákat szállította így el egy asszony, Eperjesen (Presov) a vasútállomáson láttam, hogy egy fiatal férfi, egymással nemigen megférő macskákat vitt így, a vállán átalvetőszerűen használt zsákban. Ahogy mondta, csak így lehetett őket szállítani, mert másként összekarmolták volna. Egyébként ezzel az eljárással, tehát a zsák átalvetőként való használatával, 314