Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Szűcs Ernő: A Hajdúböszörményi Villamossági Rt. (1910—1948)
jus 20-án megjelent a telepen Román István a Nyíregyházi Villamossági Rt képviseletében, és közölte, hogy az üzemet az állam saját tulajdonába veszi, és szervezetileg a Nyíregyházi Villamossági Rt-hez csatolja. A következő év tavaszától (1949. március 11-től) a telep, az Állami Villamosenergia Szolgáltató Nemzeti Vállalat (ÁVESZ) kezelésébe került. 3 2 Űjabb átszervezés után 1951-től a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat (TITÁSZ) kebelébe tartozott a telep. 3 3 A gépi berendezéseket az országos rendelkezéseknek megfelelően az ötvenes évek elején selejtezték ki és szerelték le. A Hajdúböszörményi Villamossági Rt, amely 1910-ben nyilvánította ki megalakulását és 1911-től a lehetséges mértékig törekedett a város villamos energiával való ellátására sok nehézséggel küzdött meg fennállása alatt. Ha mindig is törekedett — a tőkés mentalitásnak megfelelően — a profitja növelésére és ennek érdekében nemcsak a fogyasztói, hanem gyakran a dolgozói hátrányára cselekedett, mégis a hajdúvárosok között elsőként biztosította a XX. századnak megfelelő energiát, a villamosságot a magán- és közvilágítás és az erőátviteli fogyasztás céljaira. Ezzel a nyersanyag-szegény (szén) vidéken hozzájárult egy relatíve fejlett ipar energia ellátási problémájának megoldásához is. Tizenhét évi erőművi tevékenység után jellegében megváltozott a vállalat, mert 1928-tól csak elosztótelepi szerepet töltött be. Jellemző volt azonban a részvénytársaságra fennállásának ideje alatt — ezt diktálta egyébként a nyereséges működtetésre való törekvés is —, hogy igyekezett a városon belül a villamosenergia felhasználást minél szélesebb körűvé tenni. A felszabadulás utáni megváltozott politikai, gazdasági, társadalmi körülmények tették azonban igazán lehetővé a villamos energia széles körű használatát Hajdúböszörményben is. A népi demokrácia által végrehajtott államosítás nemcsak a tőkéstulajdon megszűntét jelentette, hanem annak is kifejezője volt, hogy az ország villamos energiával való ellátását állami feladatnak tekinti. Megszűnt tehát ennek a fontos energiabázisnak a magyar gazdasági életben addig meglevő szétforgácsoltsága és 1963-ra az ország minden községében a megváltozott politikai, gazdasági, társadalmi körülmények között a rendelkezésre állt a korszerű, a gazdasági és kulturális felemelkedés alapjait is adó villamos energia. JEGYZETEK « 1 Népszabadság, 1977. július 15. 2 Az összehasonlításnak természetesen sok más tényezője is van pl. iskolázottság, tartós fogyasztási cikkekkel való felszereltség, lakáskörülmények, élelmiszerfogyasztás, annak összetétele stb. 3 Dr. Pólya Jenő: A Tiszántúl villamosításának fő vonásai (A Tiszántúl villamosításának története 1888—1972. Szerk.: Dr. Pólya Jenő, Debrecen, 1975. Továbbiakban = TITÁSZ története.) 15—36. old. 4 Uo. 5 Üj Magyar Lexikon (Akadémiai Kiadó 1962.) 3. kötet 170—171. old. és Űj Idők Lexikona (Bp. é. n.) 12. kötet 2937. old., valamint Debrecen sz. kir város és Hajdú vármegye (szerk.: Csobán Endre, Bp. 1940.) 3. old. 6 Bakóczi Endre: Hajdúböszörmény (Hajdúvármegye és Debrecen sz. kir. város adattára, Debrecen, 1937.) 59—70. old. és Hajdúböszörmény története (szerk.: Szendrey István, Debrecen, 1973. Továbbiakban = Hajdúböszörmény története) 391—395. és 492—523. old. 7 Király Ferenc: Ipar, kereskedelem, forgalom, közlekedés (Debrecen szabad királyi város egyetemes leírása. Szerk.: dr. Zelizy Dániel, Debrecen, 1882.) 776—779. old. 8 Megjegyezzük, hogy bár Szoboszlón 1903-tól szolgáltatott egy malom közvilágítási célra áramot, de igen szűk kör részére és csak a malom gőzgépeire rászerelt áramfejlesztővel. így Hajdúböszörmény tekinthető a rendezett tanácsú városok (Debrecen szabad királyi város volt!) közül elsőnek a megyében levők közül, amely villamos energia termelési céllal külön üzemet hozott létre. 9 Az ilyen bérbeadás más megyékben gyakori volt, de Hajdú vármegyében ez egyedi eset volt. 306
