Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Társadalmi harc a tagosítás körül Hajdúböszörményben 1851—1878
puszta már az övék és még azokat is ki akarják zárni belőle, akiket azelőtt kétségtelen testvérüknek tartottak. Mindenki tudja, lehetetlen hát, hogy csupán a főkapitány ne tudná, hogy az abszolút rendszer alatt, 1855. december 15-én a telekkönyvekre kiadott nyílt parancsot az Országbírói Értekezlet egész terjedelmében elfogadta. Mivel a magán birtokok, nevezetesen telek, ugar, réti és lucernás földek, lakhelyek, szőlőskertek a telekkönyvezés óta folytonos adás-vétel, csere, örökösödés és bírói végrehajtás tárgyai voltak, ennélfogva sok tulajdonos kezén mentek keresztül, miként képzelhető el e birtokok bármelyikét hatalmi szóval, törvényellenesen viszszavenni? Maga a törvény adja rá a feleletet: sehogy sem. Miért kellett hát a főkapitánynak elhitetnie a magukat törzsökös hajdúknak nevező néppel, hogy a réti pótlék és lucernás földeket visszaveszik és közöttük osztják fel. A röpirat aláírói kijelentették, hogy a szigorú törvényességhez ragaszkodnak és abból egy hajszálnyit is magánbirtokaikra vonatkozóan nem engednek. A tagosítást — ha az arra jogosított birtokosok nagyobb része óhajtja — nem ellenzik, és abba kész szívvel beleegyeznek, hogy az 1784-ben megállapított 426 — de eggyel sem kevesebb — telket vegyék kulcsul. Végül arra kérték a képviselőházat, hogy a főkapitány egyoldalú pártszellemben készült, törvénybe ütköző, ezért alaptalan és teljesíthetetlen munkáját hagyják figyelmen kívül és a hajdú birtokviszonyok rendezésénél az egyenes és törvényes igazságot követve, az összes birtokos igényének figyelembevételével találják meg a megoldást. A röpirat ugyanúgy egyoldalú pártelfogultsággal, törvénytelenséggel, erőszakossággal és a birtokos lakosság körében az ellentétek felszításával vádolta a főkapitányt, mint Szente Bálint az Előfizetési felhívásban. Abban is egyetértett mindkét irat szerzője, hogy Sillye Gábornak az arányosítás kérdésében elfoglalt álláspontja teljesíthetetlen. Bár nem egy olyan állítás olvasható a röpiratban, amely szinte szó szerint megegyezik Szentének azzal a szövegével, amelyet a kerületi főügyész a vádiratban, majd a törvényszék az ítéletben terhére rótt, — a röpirat szerzője ellen mégsem indítottak büntető eljárást. Úgy látszik, nem akarták a lakosságot egy újabb sajtóperrel még jobban nyugtalanítani. A böszörményi tagosítás ügye a Szente Bálint elleni büntető eljárás befejezése után is igen vontatottan haladt előre, holott egyre világosabbá vált, hogy a legeltetési arány rendezetlensége veszélyezteti az állattartást és ennek következményeként a lakosság életszínvonalát. A böszörményi közgyűlés 1868. január 31-én újra napirendre tűzte az arányosítás kérdését és úgy határozott, hogy az 1784-ben kiosztott belső telkeket veszik alapul és az arányosítást a legelőn kívül az összes haszonvételekre kiterjesztik. Mivel a birtokviszonyok rendezetlensége miatt keletkezett „sérelmek orvoslása már égető szükséggé vált", úgy döntöttek, hogy az arányosítási munka mielőbbi elvégzésére a Hajdúkerület közgyűlésétől választmány kinevezését kérik 3 4 A kerületi közgyűlés 1868. április 6-án Sillye Gábor főkapitány elnöklete alatt a választmány tagjaiul a kerület első és másod alkapitányát, egy táblabírót, a tiszti főügyészt, Böszörmény város fő- és alhadnagyát, hét képviselőjét, népszónokát és jegyzőjévé a kerület első aljegyzőjét nevezte ki. 3 5 A választmány az alakuló gyűlést csak 1868. december 28-án tartotta meg, majd 1869. január 2-án Sillye Gábor és a választmány jegyzője falragaszokon felhívta a böszörményi birtokosokat, hogy január 3. és 18. között a városháza nagytermében jelenjenek meg és nyilatkozzanak, hogy a választmány által elfogadott alapelvek és a megállapított feltételek mellett akarják-e az arányosítás végrehajtását. 3 6 Mivel senki sem nyilatkozott ellene, a választmány Sillye Gábor elnöklete alatt egy állandóan működő bizottságot rendelt ki, amely az arányosítási munka elkészítéséhez hozzá is fogott. Már hat és fél éve tartott az arányosítás birtokosokkénti kidolgozása, amikor újabb vihar támadt s megint évekre megakasztotta a tagosítás befejezését. Sillye Gábor 1875-ben arra kérte a böszörményi közgyűlést, hogy az ará286
