Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Társadalmi harc a tagosítás körül Hajdúböszörményben 1851—1878

Nagy Sándor Társadalmi harc a tagosítás körül Hajdúböszörményben 1851—1878. Báthori Gábor 1609. szeptember 13-án Váradon kelt adománylevelével Kálióból — 100 ezer forint megfizetése mellett — csere címén a Böszörménybe áttelepített hajdúk a város és Pród falu határának egy részét mezőgazdasági művelésre egymás között telekszám szerint felosztották, másik részét legelő céljára osztatlan állapotban meghagyták, harmadik részét pedig a királyi haszonvételek jövedelmével s erdőrésszel a közigazgatás költségeinek fedezésére az elöljáróság kezelésébe adták. A földbőség a közeli, sőt távolabbi megyék jobbágyai előtt a földesúri kötöttség alóli szabadulás reményét csillogtatta meg s a XVII. század közepétől már jelentős számban éltek a hajdúvárosokban — így Böszörményben is — beköltözött jobbágyok, akik mellett különböző jogállású népesség is betelepült a városba. A jövevények könnyen szerezhettek földbirtokot, mert a város igen olcsón adta el nekik a telkeket külső tartozékaikkal együtt, sőt bizonyos feltételek teljesítése esetén még a hajdúszabadságot is megkaphatták. A letelepített hajdúk gazdasági egyenlősége azonban a XVIII. század elejére már megbomlott. 1733-ban az úgynevezett törzsökös hajdúknak 30,6%-a elszegényedett zsellérsorban élt s ez a réteg természetszerűen szembe került a jobb módú hajdúkkal. A társadalmi ellentétek éleződéséhez vezetett az is, hogy a XVIII. század derekára a jövevények beköltözése miatt jelentősen emelkedett Böszörményben a lakosság lélekszáma s ennek következtében megszűnt a korábbi földbőség. Ebben a helyzetben a jobb módú hajdú birtokosok az osztatlan földek tulajdonjogának megszerzésére törekedtek, az újonnan betelepülőket a birtokszerzés lehetőségétől igyekeztek megfosztani, azokat a korábban betelepülteket pedig, akik hajdúszabadsággal nem rendelkeztek, a földhasználatból ki akarták zárni.

1 E törekvések miatt a XVIII. század közepétől a jövevények állandóan ostromolták az uralkodót a törzsökös hajdúk elleni panaszaikkal s ez nem egyszer oda vezetett, hogy beadványuk élesebb kitétele miatt a hangadókat a kerület tiszti ügyésze elfogatta és a Hajdúkerület törvényszéke előtt lázítás címén bűnfenyítő eljárást kezdeményezett ellenük. Több ízben zendülésre is sor került, ezeket szintén büntető eljárás követte. E mozgalmakban — amelyeknek részletesebb ismertetésére terjedelmi okokból itt nincs lehetőség — a jövevények oldalán a zsellérsorba süllyedt hajdúk is részt vettek. De nemcsak a nincstelenek, hanem a törzsökös hajdúk is elárasztották panaszaikkal a felsőbb kormányszékeket. Ők azt sérelmezték, hogy a jövevényekből lett tisztviselők az osztatlan földeket nem engedik a tulajdonos hajdúk között felosztani, hanem maguk és a többi jövevény között nagyrészt már felosztották, a város jövedelmeit elpazarolják, azokról nem akarnak számot adni, sőt a számadást követelő hajdúkat üldözik. Az egymást követő vizsgálatok ellenére a panaszok megnyugtató elintézése egy századon át nem történt meg s a törzsökös hajdúk és beköltözöttek torzsalkodása akkor sem szűnt meg, amikor az 1840: XXXI. tc. a tagosításra vonatkozó 1836: XII. tc. rendelkezéseit bizonyos módosí271