Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Szabó V. László: Ugartyúk (Burhinus oedicnemus) a Hortobágyon
első kötés után fiókáival jún. legvégén, júl. elején jelennek meg ezen a területen. Első költése valószínűleg homokosabb mezőgazdaságilag művelt, zárt-fedett területen (burgonya-, kukoricaföld, homokos erdei vágásterület) történt. (V. ö. Sterbetz dr. Hódmezővásárhely környéki megfigyeléseit.) A 7 megfigyelési adat alapján a tojások lerakásának ideje júl. hónap első 10 napja volt." Ebben az esetben tehát az első fészkelési helyen fellépő zavarás készteti őket távozásra s új biotóp felkeresésére. A Hortobágyon azonban első fészkelésük is rendszeres. Makatsch görögországi megfigyelései is a fentihez hasonlítanak. A májusi zivatarok után csak jún. végi fészekaljakat említ az agyagos, repedezett Salicornia és Hordeumos folyódeltán. Homokon viszont májusi fészkeléseket figyelt meg. Végeredményben tehát az ugartyúk fészkelési biotóp ja ökológiai és etológiai igényei alapján változik. De miért éppen csak az 50—60-as évek fordulóján telepedett meg — okoskodunk tovább? Mielőtt választ próbálnék adni, tekintsünk vissza a Hortobágy mint szikes füvespuszta kialakulására. Jelenleg a botanikusok is elismerik, hogy a jégkorszak utáni mogyorókor száraz klímája alatt már megvoltak — főleg a szegélyzónában — az ősi szikes foltok. A széki pacsirta alfaji kialakulásához is kellett legalább ennyi idő. Valószínűnek tarthatjuk a széki lile, székicsér jelenlétét is. Az ugartyúknak azonban ekkor még megfelelő laza (homok, lösz) talajú biotópjai bőven voltak. A lecsapolások után indul csak meg a rétvilág nagy kiterjedésű elszikesedése. Az állandóan szaporodó jószágállomány egyik fontos formálója: taposó, rágó tevékenysége teszi alkalmassá a sziki madarak fészkelésére a száraz félsivatag jelleget felvevő rétet. Ugyanakkor azonban túlságosan nagy száma veszélyt is jelent, a zivatarok által okozott pusztulással együtt bizony számottevő. A kistermetű sziki pacsirta nagyobb létszámával és nagy szóródásával, gyors pótfészkeléssel, nagyobb tojásszámmal hamar alkalmazkodtak a sűrűn legeltetett biotóphoz. A székicsérek társas magatartása, fejlett riasztóvédő viselkedésformája egyrészt a telepük életbiztonságát igyekezett szolgálni, másrészt pedig a széki lile, bíbic, piroslábú cankó, goda s valószínűleg más fajok is igénybevették szolgálatukat, esetleg maguk is adtak hozzá segítséget. A bíbic jelenleg is egyik legjellemzőbb fészkelője nemcsak a vizes réteknek, zsombékosoknak, hanem a száraz szikes pusztának is. Szinte az állatok között fészkel, tojásait régebben szedték is a pásztorok s ennyi veszély ellenére alkalmazkodóképességével ma is tipikus tagja a szikespusztai biotópoknak. Az ugartyúk azonban más természetű madár. Szereti a csendet, magányt. A túlzsúfolt legelőt csak szükségből lakja. Valószínűnek tartom, hogy az 50-es években nagymértékben visszaeső legeltetés segítette elő letelepedését. Az egyes jószágjárások között üres helyek maradtak, ezeken telepedhettek meg először. Mindjárt példát is hozhatok. Angyalházán az első fészek az ÁG kevéssé kihasznált juhlegelőjén volt. A Madarasi pusztán a Nagy Füveshalom melletti fészkelőhelyet se járta a juh. A C/3-as csatornán túli rész a Bogárzó táján gulyajárás volt, de a gulya a kopár szikes gyepet alig járta, szinte állandóan a laposokat legelte. A juhászok csak lopva jártak át ide. A Szikfertőn akkor került meg az első fióka, mikor a juhász itt nem legeltetett, mert a jobb, hátasabb gyep elég táplálékot adott s nem kényszerült rá a ritka serteszerű Puccinellietumra. Ennek ellentmondani látszik Bod (in litt.) jellemzése, miszerint a Szentes környéki fészkelőhely rendszeresen legeltetett: kisebb ménes, szarvasmarha és 3 falka juh járja! Magam is tapasztaltam a Hortobágyon ezt a zavarást s hogy az ugartyúk a már kialakult fészkelőhelyén mégis rendszeresen költ azt jelenti, hogy bizonyos mértékig ő is alkalmazkodott. A legeltetés naponta rendszerint csak egy-két esetben „zavarja" s ez szinte beletartozik napirendjébe. A nagykiterjedésű puszta mindig nyújt számára megfelelő csendes helyet, ahová zavaráskor átszáll, de a megfigyelések azt bizonyítják, hogy a madarak a legelésző állatok „zavarását" egészen másként veszik. A Hortobágy azonban Nemzeti Park s itt mindent meg kell tennünk az értékes sziki madárvilág érdekében is, tehát 24