Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - M. Antalóczy Ildikó: A nyíri izmaeliták központja, Böszörmény falu régészeti leletei I.
keltező értékük (1. rajz). Szintén nem tudjuk megállapítani a 17. képen levő tárgy korát sem. A középes gömbbel ellátott, hengeres tüskés sarkantyúkat a XII—XIII. szdban használták (2. kép). 5 2 A két kulcs (16., 25. kép) a XIII. szd. első felében elterjedő kulcstípus jegyeit viselik magukon. 5 3 (Egy anyagból kovácsolt, szorítógyűrű nélküli, tüskés, kezdetleges tarajú darabok, egyik rombusz alakú füllel.) A két elektron, tokos végű, kígyófejes karperec pontos párhuzamát közli Parádi N. Orosról a pénzek nélkül talált, 1240 körül elrejtett ékszerek között. 54 Tárgyalt leletanyagunkban biztosan X. szd-ra keltezhető anyagot nem tudtunk kimutatni. A leletek a XI. szd. kezdete körültői a XIII. szd. közepéig folyamatos lakottságot igazolnak. A XIII. szd. közepén valószínűleg a tatárjárás — az 1979-es ásatás tanúsága szerint — hirtelen pusztításának esett áldozatul településünk. Böszörmény falu újjátelepedése már nem a régi helyen, hanem attól délebbre történt, s lakói között is jóval kevesebb böszörmény lehetett. Az új falu központjaként, legdélebbi leletünktől 1 km-re délre ekkor építhették azt a templomot, melynek XIV. szd-ban élt papja 1333-, 34-, 35-ben a pápai tizedjegyzékben is szerepel. 5 5 Az, hogy a templomkörüli keresztutcás, ovális városrész a tatárjárás utáni alapítás során alakulhatott ki, bizonyítja az is, hogy ilyen keresztutcás, ovális városformát ,,főként telepített városoknál alkalmazták", s ,,a XIII—XIV. szdban ideális, mondhatni divatszerű volt". 5 6 Árpád-kori településünkön ezideig templomra utaló maradványokat nem ismerünk. A falu területéről eddig előkerült leletek — szórvány jellegüknél fogva — több problémát megválaszolatlanul hagynak. Számos fontos kérdésre (a település belső rendjére, a lakosság feltehetőleg nagyobb hányadát képező böszörmények etnikumának meghatározására, életmódok, foglalkozás vizsgálatára) csak a falu temetőjének feltárása, további településkutatás és az állatcsontanyag értékelése' 7 után vállalkozhatunk. 5 8 JEGYZETEK 1 Jerney J.: A magyarországi izmaelitákról mint volgai bulgárok — és magyar nyelvű népfelekezetről. Tudománytár. Üj folyam, Értekezések 15. 1844. 101—106, 151— 163, 278—280. Hunfalvy P.: Magyarország ethnográfiája. Bp. 1876. 48. § 332—339. Réthy L.: Magyar pénzverő izmaeliták és Bessarábia. Arad, 1880. 25. Karácsonyi J.: Kik voltak s mikor jöttek hazánkba a böszörmények vagy izmaeliták? Értekezések a tört. tud. köréből. XII. 7. sz. Bp. 1913. 483—498. Kossányi B.: A XI—XII. századi „izmaelita" és „saracenus" elnevezésekről. Emlékkönyv Károlyi Árpád születése 80. évfordulójára. Bp. 1933. 308—316. Az Árpád-kori mohamedánokkal foglalkozó kutatás történetét legutóbb Mesterházy K. foglalta össze. Részletesebb irodalmat ld.: Mesterházy K.: Izmaeliták, böszörmények, volgai bolgárok. A Hajdúsági Múzeum Évkönyve (továbbiakban HMÉ) I. Hajdúböszörmény, 1973. 37—48. kut. tört.: 37—41. 2 Melich J.: Néhány magyar népnévről. Szerecsen és böszörmény. Magyar Nyelv V. 1909. (385—393) 390. 3 Réthy L.: i. m. 23. Czeglédy K.: Az Árpád-kori mohamedánokról és neveikről. Nyelvtudományi Értekezések. 70. sz. Névtudományi előadások. Bp. 1970. (254—259.) 254. (külföldi irod. ld. ott: I. Hrbek, 1955, Z. V. Togan, 1939.) 4 Abu Hamid arab geográfus úti jelentése német fordításban: I. Hrbek: Ein arabische Bericht über Ungarn. Acta Orientalia V. 1955. 205—230. Yaqut arab lexikon-író művének részletét Frahen fordítása nyomán (Mémoires de 166
