Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)
RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - M. Antalóczy Ildikó: A nyíri izmaeliták központja, Böszörmény falu régészeti leletei I.
haladtak széles sávban egyre kelet felé. Ezen a területen dolgoztak egészen 1960ig, amely határt az agyagbánya tagolt D-i és a Dorogi úttal párhuzamos, egyenes K-i oldala jelent. :! 1 Mivel a téglagyárban 1960-ig csak innen termelték az agyagot, így az összes 1960-ig a múzeumba került Hajdúböszörmény, Téglagyár lelőhelyű anyagot innen kell származtatnunk, s az ezidőben végzett helyszíni szemlékről szóló jelentések is ide vonatkoznak. 1953-ban a téglavető gödör K-i oldalán DNy—ÉK-i tájolású, melléklet nélküli férfi sírt találtak 90 cm mélyen. 3 2 1954-ben újabb leletbejelentésre szállt ki Mérey Kádár Ervin, aki elszórtan embercsontokat, a bánya profiljában pedig sírfoltokat vett észre. Néhány beásás széles volta és paticstörmelékekkel kevert földje alapján telepre következtetett. A helyszínről térképvázlatot készített, amelyen a leletek előfordulásának helye tökéletesen megegyezik a téglagyári dolgozók által elmondottakkal. 3 3 Mérey Kádár Ervin jelentésében szarmata kis bögrén, két szarmata bögretöredéken kívül középkori vas ekepapucsot, középkori veder kettétört vasfülét és egy középkori egyélű, egyenes, széles pengéjű, vas kard pengéjének két darab töredékét, valamint néhány ember- és állatcsontot említ, amiket — mint a téglagyárból beadott leleteket — a múzeumban mutatott meg neki O. Szabó Mihály múzeumvezető. Ezek a tárgyak vagy nem, vagy csak részben kerültek beleltározásra, ugyanis a fémanyag sem 1954-ben, sem később nem szerepel a leltárkönyvekben. 1954-es beleltározásúak viszont a következő — sajnos elkallódott — tárgyak : HM ltsz. 54.7.1. Középkorinak meghatározott, korongon készült, csorbaszájú füles bögre (M. 11 cm, átm.: 8 cm, amit Tóth Lajos talált, és Erdős Márton adott be a múzeumba, 1954. III. 10-én. 3 4 Ezt láthatta Mérey márc. 26-i látogatásakor, mivel 1954-ben korábban semmi, később pedig csak két júl. 23-án ajándékozott, most is meglevő, szarmata edényke — valószínűleg sírkerámia — került beleltározásra. Ebben az esetben viszont az 54.7.1. sz. leletet a Mérey jelentésében szereplő egyetlen ép edénykével (leírása a jelentésben: Korongolt, füles bögre, öblös, kihajló peremű, hasélen alul kónikus, talpa profilált, enyhén homorú, színe szürke, szarmata) azonosítjuk, s egyben elvetjük a leltárkönyv középkori meghatározását is. Elképzelhető, hogy az 54.7.2—4. lelt. számon szereplő (ugyancsak elkallódott) 3 „bögre cserép" azonos lenne a jelentésben szereplő 3 középkori edényperemmel, melyek közül egy a „peremén átfúrt lyuk" alapján (leltárkönyvi bejegyzés) — biztosan Árpád-kori. 1955-ben újabb leletek vannak a leltárkönyvbe bejegyezve Hajdúböszörmény—Téglagyár lelőhellyel. Az 55.89.1., 90.1., 55.97.1.—100.1.3. szám alatt szereplő középkorinak meghatározott edénytöredékekben a zóki kultúra nyírségi csoportjának leleteit ismertem fel. (A HM 55.99.1. sz. lelet kifejezetten zóki mintájú, bekarcolt, belső díszes töredék.) 1955. nov. közepén került sor a téglagyár környékén végzett egyetlen leletmentő ásatásra, amelyet Kralovánszkyné Éry Kinga vezetett."" K. Éry Kinga az agyagkitermelő gödör partoldalának átvizsgálása során egy már szinte teljesen „kitermelt" Árpád-kori kemence maradványaira bukkant. Megállapította, hogy az említett kemence egy nagyobb kiterjedésű Árpádkori település része volt. Az ezt követő leletmentés során feltárt 5,5X4 m-es szelvényből különböző szinten három Árpád-kori kemence került elő, valamint a hozzátartozó hamusgödör maradványai. A kemencék körül ház nyomai nem voltak. Sok edénytöredék került elő, részben a kemencék környékéről, részben azok aljáról. Néhány állatcsont is előkerült, ezek Bökönyi Sándor futó vizsgálatai szerint szarvasmarha, ló, lúd és vaddisznó csontok. A jelentéshez mellékelt vázlatrajz szerint a kemencék a bánya D-i partvonalánál voltak, a jelenlegi kitermelt rész teljes hosszát figyelembe véve kb. középtájon. A téglagyári dolgozók közül többen emlékeznek erre a leletmentés149