Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 4. (Hajdúböszörmény, 1980)

RÉGÉSZET — ARCHÄOLOGIE - M. Antalóczy Ildikó: A nyíri izmaeliták központja, Böszörmény falu régészeti leletei I.

1979 tavaszán azonosítottuk az 1930-as években előkerült tárgyak lelőhe­lyét. 2 3 A Téglagyár utcában még lakik néhány idős téglavető, akik földjükön ma­guk is találtak „régiségeket". Amikor a „partot elütötték" 1—1,2 m mélyen síro­kat, kardokat, csuprokat találtak. Volt olyan sír is, amelyikben ott volt a ló is „felszerszámozva". Abban az időben 5—6 sírt is találtak évente. A szarmata és avar temető sírjai a Téglagyár utca közepéig mindkét olda­lon, a kertek végében levő, ma is jól látszó, kitermelt részen kerültek elő. Főleg a Fazekas-féle téglavetőben és a Dorogi út másik oldalán a szeszfőzde és a tég­lagyár között, az út mellett nem messze. 2 4 Az Árpád-kori leletek ugyaninnen valók : Elek Imre (Téglagyár u. 8.) ponto­san emlékszik arra, hogy kertjükben több vörösre kiégett kemencét találtak kb. 1 m mélyen. Kemény tapasztású aljuk volt. „Kivettük belőlük az edényeket meg a cserepeket mert Maghy úr évente összegyűjtötte azokat." Tóth Lajos (Tégla­gyár u. 4.) és Erdős Sándor (Téglagyár u. 3.) is találtak portájukon partütéskor kb. 80 cm mélyen „régi kemencéket, meg kormos fazekakat". „4—5 literes faze­kak is voltak és kisebb szűknyakúak is." A téglavetők által elmondottakat hitelesnek fogadhatjuk el, mert Fazekasék és Elek Imre kertjének kitermeletlen, partos részén homokkal, durva kavics­szemcsékkel soványított, különböző formájú, cserépbogrács-töredékeket (VI. t. 1—5, 7, 10.), közöttük sárgásfehér színű, perem alatt széles közű, vízszintes be­karcolással díszítettet (VI. t. 6.) és többféle tagolt, kihajló fazékperem-töredéket (VI. t. 8—9, 12—13.) is gyűjtöttünk. A szeszfőzde környékén szintén különféle cserépbogrács-töredékeket (VII. t. 1—4, 7.), barna színű, homokkal, kvarccal soványított, rosszul átégetett edé­nyek hullámvonalas vagy kettős hullámvonalas oldaltöredékeit (VII. t. 5—6.), sárgásfehér színű, füstfoltos, durva kavicsszemcsékkel soványított oldaltöredéket találtunk, melyen két párhuzamos hullámvonal van (VII. t. 10.). Kihajló lekere­kített, tagolt peremtöredékek (VII. t. 9., 11.) — egyen lapos, hullámvonalas, alat­ta vízszintes bekarcolással készített díszítés — kerültek elő, valamint állat hosz­szúcsontjából készült, két végén egyenesen levágott, belül átfúrt, simára csi­szolt cső. H.: 10 cm, furat sz.: 2 cm (VII. t. 12.). 2 5 1935-től 1952-ig sem leltárkönyvi, sem egyéb írásos adat nem szól lelőhe­lyünkről. 1952-ben fektették fel a Hajdúsági Múzeum leltárkönyvét, s a régészeti anyagban elsőként beleltározott több „ismeretlen lelőhelyű" Árpád-kori fazék közül Maghy Zoltán felismerte azokat az edényeket, amelyeket ő még a 30-as években adott be a múzeumnak. 2 6 Segítségével a következő anyagot sikerült be­azonosítani : HM ltsz. 52.409.1. Barnásvörös színű, homokkal, kvarccal soványított fazék. Az edény kihajló, ferdén levágott, szögletesen képzett peremének széle kissé megvastago­dik. Vállán sekély, bekarcolt hullámvonalsor, hasán két elnagyolt vízszintes bekar­colás. M: 23 cm, f. á.: 11,5 cm, sz. á.: 15,5 cm (9. kép). HM ltsz. 52.409.2. Eredetileg barnásvörös színű füstfoltos, repedezett falú, apró kavicsszemcsékkel soványított, enyhén kihajló, lekerekített, csonka peremű palack. Nyakán egy keskenyebb, vállán, hasán két széles, szabálytalan, sekély hullámvonalas bekarcolás. M: 21 cm, f. á.: 8 cm, sz. b. : 6 cm (10. kép). HM ltsz. 52.409.3. Eredetileg sárgásfehér színű, szürkésfekete koromfoltos, ho­mokkal, kvarccal soványított, nyakánál 1 cm, hasánál 0,5 cm falvastagságú, csonka nyakú palack, nyakán négy sor keskeny, mélyen bekarcolt hullámvonal, mely alatta csigavonalas egyre szélesedő közű, sekélyébbé váló karcolással folytatódik az edény al­jáig. Oldalán 2 cm-es hosszúságú, ovális lyuk, melynek áttörése után az edényt tűzön többé nem használták, mert a lyuk fala nem kormos. A palack fenekén a fazekas­korong lenyomata: két koncentrikus 10 és 7,5 cm átmérőjű kör látszik. M: 30 cm, f. á.: 12,5 cm, sz. á.: 6 cm (11. kép). HM ltsz. 52.409. 4. Világosbarna színű, hasán füstfoltos, kvarccal soványított, rö­vid, karçsù, két szélesebb bordával tagolt, tölcséresen kihajló nyakú, lekerekített pe­remű palack. Vállnál belül kitapintható a palack testének és nyakának utólagos össze­dolgozása. M: 22 cm, f. á.: 8,5 cm, sz. á.: 6 cm (12. kép). 143

Next

/
Thumbnails
Contents