Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Bencsik János: Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján
A földesurak ennek megfelelően osztozkodtak mind 1773-ban, mind 1787-ben. 2 7 Az úrbérrendezéskor Vay Ábrahám 12 (57,1%), fia Vay István 4 (19%) és Plátthy Imre 5 (23,6%) jobbágy telekkel rendelkezett. Az urbáriumban szereplő 21 jobbágy teleknek megfelelően kellett osztozniuk a falu határán is. Az 1787-es, már közölt földesúri osztály alkalmával a három Vay testvér (Dániel, Miklós, József) továbbá a Plátthy örökösök (Balogh és Lónyay) negyed-negyed arányban részesültek a csegei Vay-birtokból, s összesen 30 úrbéres telket osztottak fel ugyanilyen arányban. A földbirtokos családok közül egyik sem lakott állandóan a faluban az egy Vay Dánielt kivéve, kinek az özvegye is itt élt. 2 8 A majorsági gazdálkodás is csak lassan épült ki. A XVIII. század végéig, az 1787-es határfelosztásig közösen gazdálkodtak a tulajdonosok, s ennek megfelelően egyetlen majorban folyt a gazdálkodás, a később Kismajor néven ismert tanyában, feltehetően a középkori Vezekény falu helyén. 2 9 Noha ez a helynév 1794-ben az egyik anyakönyvben „Villa Vezekény Villicus" kifejezésben még külön is előfordult. A falu határában meghonosodott dohánykertészet a Szilágy tanyán folyt. 1780-ban beírt anyakönyvi adat tanúsága szerint Molnár Mihály—Pecze Anna házaspár a Szilágyban dohányosok. Aki tehát az 1787-es határfelosztás alkalmával a Szilágy majort kapta (Vay József) annak sem kellett építkeznie a határban, a többieknek azonban: Vay Dánielnek Kecskésen, Vay Miklósnak a Tögyerdő szélén, a Plátthy-aknak Cserepesen új tanyát építettek. Ellentétben korábbi véleményemmel, egyetértek Papp Józseffel abban, hogy a Nagymajor a XVIII. század végén épült. 3 0 Első előfordulása: 1797-ben „A tölgy erdő szélénél lévő Major" azaz a Nagymajor. 3 1 Itt kell megemlítenem, hogy a Cserepeshez kötött Csege szentmiklós helyét Sugár István úgy tetszik végérvényesen tisztázta. 3 2 A Vayak allodiális gazdálkodását a birtoktalan középnemesekből kikerülő tanult gazdatisztek irányították. Külön-külön alkalmaztak az egyes birtoktesteken gazdatiszteket, így majoronként egy-egy tiszttartó, ispán, kasznár volt. Jellemzően, ezek a személyek ritkán változtatták helyüket, pl. Torday Ferenc 32 évig állott a Vay család szolgálatában. Természetesen olyanok is akadtak közöttük, akik megváltak jövedelmező foglalkozásuktól. így Szép János is, Kovács István is otthagyta az allodiumot, s betelepedtek a faluba. Pedig a gazdatisztek tekintélyes jövedelmet élveztek. A tiszttartó fizetése 1819-ben a következő volt: 400 forint, 2 hordó bor, 10 köböl búza, 40 köböl rozs, 10 köböl árpa, 10 köböl zab, 20 köböl tengeri, 3 véka főzelék, egy mázsa só, 2 hízó, 12 marha, 4 ló, 20 juh és 2 sertés teleltetése. 10 öl tűzifa. Ugyanekkor a számtartó az alábbi bért kapta: 160 forint, 6 köböl búza, 24 köböl rozs, 10 köböl árpa, 10 köböl zab, két véka főzelék, 3 font só, 50 font túró, 1 sertés tartás és 6 öl tűzifa. 3 3 Közülük nem véletlenül néhányan árendások lettek. 3 4 A falu belső szerkezetére természetesen hatással lett az, hogy a majorok sorra megépültek. Ugyanis a gazdatisztek kiköltöztek (célszerűségből is) a majorokba, a nemesi udvarházakba pedig egyéb alkalmazottakat fogadtak. 1821-ben Vay István curiáján Véglesi István kerékgyártó és Lagmatzi Mihály jobbágy lakott. 3 5 Az urasági ólas kerteket is feladták, hisz a gazdálkodás színhelyei a tanyák lettek. 27 A birtokkezelésre csak két forrást említek: SzSzmL. Act. Pol. Fase. 62. No. 552. 1761. és Fase. 21. No. 383. 1821. Az előbbi iratban a Vay család XVIII. századi birtoktörténete benne van. 28 Uo. Fasc. 2. No. 853. 1802. Utalás történik itt az özvegy grófnőre is. 29 Papp, Tiszacsege, 62. 30 Bencsik, i. m. 51. 31 Első ismert előfordulása Nagymajor helynévnek T. REL. 1814. 32 Sugár István: Adatok Polgár.. .Szentmiklós történetéhez. In.: Polgár története (Szerk. Bencsik János, Polgár, 1974) 420. 33 SzSzmL. Act. Pol. Fasc. 19. No. 1125. 1819. 34 Uo. Fasc. 21. No. 383. 1821. 35 Uo. 85
