Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

Bencsik János: Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján

nevet, vagy mivel paraszti társadalomról van szó, ragadványnevet jegyeztek fel. A feljegyzettek is elsősorban azon családok esetében fordultak elő, amelyek gyakoriak voltak Csegén, esetenként az utónevük is azonos lehetett. Ilyenkor még az írással fukarkodó nótárius stb. is arra kényszerült, hogy megkülönböztesse egymástól a személyeket, esetleg a családokat is.A legkézenfekvőbbeket az 1804/5-ös dikális összeírásból írtam ki. Ifjú Szabó István, idős vagy öreg Szabó István. Ha e személyek egy család tagjai voltak, s a jegyzékben egymás után következtek, esetleg egy háztartásban is éltek, akkor e tényt így jelezték: öreg Hajdú János, fia Hajdú János. Kézenfekvő volt az idegenből betelepült családokat az elődeik vagy saját maguk előző lakhelyéről elnevezni: Csáti Nagy Mihály, Polgári Nagy Gergely, Csengeri Papp István, Szőllősi Nagy Ferenc, Szalontai Tóth Ferenc. Természetesen a foglalkozás is lehetett megkülönböztető jelzője a családnak, mint Halász Vig István, Csizmadia Vig János, Juhász Szabó János, Birkás Szabó István (1812). Az utóbbi ragadványnévvel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a közösség által tenyésztett racka (magyar) juhfajtával szemben e család birkái (merinói) tenyésztett úgy is, mint uradalmi juhász, bacsu, majd, mint magatarti juhász is. Ezek a ragadványnevek a tényleges foglalkozást jelölték, s esetenként változtak a foglalkozással együtt, mint Csikós Szőke-Gulyás Szőke. Elkülönítésül használták a házastárs(nő) vezeték nevét is. Barancsi Bana János (Barancsi Mária, 1808) esetében is ez történt. Esetenként az anya vezetékneve is ragadványnévvé változott, mint Salamon Nagy István (vagy ennek becézett változata, Samu Nagy István), vagy arra is akad példa, hogy az apa utóneve válik megkülönböztető jelzővé: Tóth Pál Mihály, Nagy Miklós András vagy Miklós Nagy András. Az utónév becézett változata a Jamriska család esetében (Misa) ragadványnévvé lett. A foglalkozásra utaló tárgy is lehet ragadványnévvé, mint Kuzup Szűcs Mihály esetében (Kuzsu= bunda= kuzup) láthatjuk (1783). A Poe= Poje ragadványnév eredetére pedig a származási hely ad felvilágosítást. 1780-ban Poletski János szerepel. 1785-ben keresztszülők Poje Tóth János és Oláh Sára, majd röviddel utóbb a halottak között írták be Pol. Tóth Jánost (Oláh Sára férjét), aki 36 éves juhász volt. 1777-ben özvegy Poleski Tóth Jánosnét feleségül veszi Imre István. A Poje ragadványnév tehát a pol(j)eski— poleski szóból eredt. Az effajta rövidítésre vannak más esetek is. 1802—8-ig szerepel Szilágyi Gergelyné az anyakönyvekben, akinek lánykori neve Kolozsvári, de rövidítik, s Kolosinak írják, bizonyára így is ejtik. A férjezett nők lánykori nevének anyagát tanulmányozva a ragadványnevekről bőséges adalékot kaptam azok használatának szokásáról, s olyanokat is megőriztek, amelyek a férfiak neve előtt nem szerepelt. Néhány példa erre is : Galgóczi András felesége Tóth Judit, de Lakatosnak, Csordásnak nevezik (1778), Szemán Istvánné, Szőke Erzsébet, a Csikós Szőke lánya, neve így szerepel: Csikós Erzsébet (1797). Faragó János feleségét hol Nagy, hol Gulyás Sáraként jegyzik az anyakönyvekbe. Más a helyzet az özvegyekkel és a mostoha lányokkal, ha megházasodnak. Gyöngyösi Gergelyné (Turi Sára) özvegyként Török Mihály felesége lesz, s mikor halálát bejegyzik (1782), csak Gyöngyösi Sárának említik. Vagy apjuk után Zsoldos Bikki Sárát csak Zsoldosnak nevezik (1772), Átányi Szabó Borbálát pedig egyszerűen Átányinak (1786). Az idegenből hozott asszonyok nevét pedig rendszeresen összekeverik, hibásan jegyzik fel. A dorogmai Szirmai menyecskéket, a Katalint és Juditot mindig cserélgetik a bejegyzésekben. Gál Györgyné, Csapó Zsuzsánna Ároktőről került, utónevét hol Sárának, hol Juliánnának említik. De vezeték nevét is eltévesztik az ilyen személyeknek. Szőllősi Nagy Ferenc feleségét Kótaji Kiss Máriát egyszer Vécseinek említik (1804). Házuknál lakott özvegy Vécseiné, bizonyára róla. Az idegenből jött, furcsán hangzó neveket rendre elírták. így a Murzit~ Murzát cserélgették (1786—89), aki Bagdi János juhász felesége volt. A Sturmánt is Ostormánnak írták 1808-ban. Az 1797-ben Bágyonból Csegére költözött molnár, Jambriska neve jó példa erre az elírásra. Jamriska, Jamris, Andriska; Ároktőn pedig Jamliskának írják. A ragadványnevek közül néhány ezekben az évtizedekben oly mértékben állandósult, hogy kiszorította a vezetéknevet, s később csak a ragadványnéven ismerték a családot. Ilye•6 Hajdúsági Múzeum Évkönyve 81