Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Bencsik János: Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján
Barta Mihály zsellér, halász: Sziráki István, Oláh János, Oláh Mihály. 1804—1812 között. Pipó Mihály telkes gazda: Nemes Bálint tanító (3), Torday Ferenc tiszttartó és Veszprémi Gábor pap. 1797—1811 között. Ferge András kovács mester: Varró András telkes, Murányi Mihály, Czégény István (3). 1803—1811. között. Sebők Mátyás telkes gazda: Czégény István, Kovács János, Farkas János. 1803—1808 között. A középnemesség tagjai egymás között komásodtak. Torday Ferencnek Szondy György kereszteltetett, de Vay József földesúr is megtalálható a népes családban keresztszülőként. A bizonyára tekintélyes Torday Ferenc tiszttartót számosan hívták keresztszülőnek, így Sápi Sámuel pap, Trecska Pál révbíró, Balogh Mózes révbíró, Csiha István, Borbély Gergely és Nemes Bálint tanítók, Szilágyi János pap. A Szilágyban élő családok elsősorban egymást hívják keresztszülőknek, ritkán akadunk egy-egy falubelire a keresztszülők között. Összességében elmondhatjuk, hogy a komaság szokását nem hatotta át egy bizonyos egységes szemlélet. Rendkívüli módon esetleges a keresztszülők megválasztása, bár bizonyos felfelé kapaszkodást, tehát módosabbat vagy tekintélyesebbet hívni komának, tapasztalható. A születéshez kapcsolódó fejtegetéseimet hadd zárjam a bábák bemutatásával. Róluk is, természetesen keveset tudhatunk meg a szűkszavú egyházi anyakönyvekből. Nevüket ismerjük, ezáltal jobbára ismerjük társadalmi helyzetüket, s megmondhatjuk, hogy szültek-e, s hány gyermeket. Újvári Mihályné, férje Vay Dániel majorosa, nyolc gyermeket szült. Pősa Mihályné, nemes, csizmadia a férje. Hat gyermeke volt. Rajcsányi Mihályné, férje halász. Négy gyermeke volt. Szalontai Péterné, Nemes Simon Erzsébet (Hk. 1771.) férje telkes (?) jobbágy, hét gyermeket szült. Természetesen a szomszédos tanyákon, mint Szilágy, Szentmargita, Máta, Árkus, is vannak bábák. Sőt Szilágyban többen is vállalták e teendőket : Pecze Istvánné, Sőrés Nagy Istvánné, Bajominé, Majomé, Székelyné. III. Az egyén és a közösség E fejezetben a családok és tagjaik, ezen a fokon az egyének és a paraszti közösség viszonyát, illetve a faluközösség életét, tevékenységét meghatározó tényezőket elemzem, azokat a jelenségeket veszem vizsgálat alá, amelyek e jobbágy falu, Csege belső mozgását befolyásolták, amelyek összetartották és megkülönböztették e közösséget a szomszédos településektől. Arra kísérletet sem tettem, hogy az összes családnevet összeírjam. Nem azért, mintha az áttekinthetetlenül sok lenne, ellenkezőleg mindössze 200—300 főről lenne szó, hanem azért nem foglalkoztam ezzel a kérdéssel, mert nem találtam egységes alapot a családnevek tanulmányozásához. Bizonyos tekintetben pedig feleslegesnek is ítéltem, mert hisz Papp József a csegei névanyaggal, különösen pedig a ragadvány- és utónevekkel részletesen is foglalkozott. 18 Persze tehettem mégis néhány megfigyelést, amelyek véleményem szerint hasznosan alakítják, módosítják a csegei paraszttársadalomról eddig szerzett képünket. A jobbágy családnevek vizsgálata közben azt tapasztaltam, hogy viszonylag kevés elő18 Papp József: Ragadványnevek Tiszacsegén. „Magyar Nyelvjárások" A KLTE Magyar Nyelvtudományi Intézetének Évkönyve. XVI. (Debrecen, 1970) 91—101. 80
