Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

Ötvös János: A Hortobágy növényvilága

Ötvös János A Hortobágy növényvilága Hej Hortobágy! — téged a látogatók többsége nyáron keres fel, mikor a felhőtlen égbolton szinte szikrázva süt a nap, a pusztán nincs egy tenyérnyi enyhet adó árnyék s a hőségben csak úgy szakad rólunk a veríték. A barnára kiégett, hellyel-közzel a szárazságtól összerepedezett puszta egyhangú színébe itt-ott a kivirágzott szik sárgásfehér foltjai virítanak. Ez a Hortobágy nyári képe s erre a nem valami szemvidító látványra mondja a látogató „ide sem érdemes többé jönni". Pedig nem mindig ilyen a Hortobágy és főleg nem volt mindig ilyen. Tavasszal üde zöld a puszta, sárga és fehér színű virágok tömegei borítják, a vízállásos részeken az ún. tocsogókban víztükrök csillognak, vízimadarak százai lebegnek a légben, futkosnak a vízpartokon élelmet csipegetve. A nyári kényszerpihenő után ősszel, az esők hatására a puszta ismét feléled — a friss gyepszintbe a sziki őszirózsa és sóvirág lilás színei keverednek. Hogy milyen volt a Hortobágy egykori képe és növényvilága, azt csak maradványok alapján tudjuk rekonstruálni. A következőkben röviden áttekintjük az egykori és a mai növényvilág kialakulásának történetét. I. A Hortobágy egykori és mai növényvilágának kialakulása A jégkorszakban a szelek, majd a folyók munkája következtében kialakult az Alföld képe. A szelek (különösen a Würm korban) nagy mennyiségű finom porral (lösz) egyengették a felszín egyenetlenségeit, a folyók pedig törmelékeikkel és iszapjaik szétteregetésével tovább folytatták a feltöltés munkáját, míg végre létrejött az asztallap simaságú Alföld. A jégkorszakban a Kárpát-medencét nem borította jég, de a klímában erősen éreztette hatását a közeli és vastag jégtömeg s ennek következtében az elkészített talajon hideg, száraz löszpuszta alakult ki. A jégkorszak elmúltával (i. e. 12 000 évvel ezelőtt) a hideg és száraz pusztát nyírligetes erdős tundra váltotta fel. Idővel a nyíreseket, szórt fenyveseket zártabb fenyves követte. Ezt a kort az uralkodó fák alapján fenyő—nyír-kornak nevezzük s i. e. 8500—7000-ig tartott. E kor emlékei az Alföldön Kecskemét, Kiskunfélegyháza és Szeged környékén kerültek elő. A föld belsejéből napvilágra került famaradványok, majd a pollenvizsgálatok alapján megállapítható, hogy a fenyő—nyír-korban az Alföldet jegenyefenyő (Abies alba), vörösfenyő (Larix decidua), cirbolya (Pinus cembra) és törpefenyő (Pinus mugo) erdők borították. 7