Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

Bencsik János: Csege szabadmenetelű jobbágyfalu társadalomrajza a XVIII—XIX. század fordulóján

Vármegye, helység neve Csegeiek házasodtak e helységből Csegéről vittek párt ide Összes házasságok Mezőtúr 1 1 2 Kunhegyes 2 2 4 Karcag 1 3 4 Kunmadaras — 2 2 Kisújszállás — 1 1 Hajdúszoboszló város — 2 2 Debrecen város 1 1 2 Debrecen város, Ohat — 1 1 Heves Abád — 1 1 Kápolna 1 — 1 Debrő 1 — 1 Eger 1 — 1 Abaúj Hidasnémeti 1 — 1 Szikszó 2 — 2 Pest-Solt, Cegléd 1 — 1 Köbölkút 1 — 1 Bereg, Tarpa 1 — 1 Békés, Gyoma 1 — 1 1749—1810 közötti összes: 196 eset 2. Azok is számításba jöhettek, akiknek rokonsága élt Csegén vagy a felsorolt települések valamelyikében. A rokonsági kapcsolatok alkalmasak voltak arra, hogy új ismeretség, új házasság jöjjön létre. 3. Külön csoportba sorolhatók azok, akik Csegén vállaltak munkát. Ezek egy része itt keresett és talált magának házastársat, más része viszont visszanősült eredeti lakhelyére. Arra nézve nem találtunk általánosítható szabályt, hogy a Csegére házasodottak (elsősorban férfiak) megtelepedtek-e itt avagy sem, mégis jobbára elkerültek idegenbe a csegeij neveltetésű nők. Feltehető, hogy számuk a táblázatban szerepeltnél jóval nagyobb, de nem itt, hanem új otthonukban anyakönyvezték a házasság tényét. Eközben jelentős az újraházasodó özvegyasszonyok száma, akik között természetesen sok a fiatal menyecske. Vannak azonban rendkívüli esetek is, mint ez: „Csáton lakó Csáti Nagy János a Matyi András házánál nevelkedett, most Sárándon lakó Polgári (Nagy) Gergely lányát vette feleségül", 1768-ban. Az özvegyek, különösen ha fiatalok voltak, akkor rövid idő múlva újra házasságot kötöttek. Bár a nők állhatatosabbaknak bizonyultak, azonban ők is inkább idősebb korban maradtak özvegyen. Ilyen esetekben még évekig ők irányították a gazdaságot is. Közülük is ki 74