Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület kialakulásának néhány problémája
küldötteit, Nánási Jakabot, Görög Andrást és Kónya Jánost. 8 2 A szabadságharc bukása azonban az országgyűlési képviselet megszerzését jó nyolcvan esztendővel késleltette. A szatmári békével beköszöntő hosszú, békés időszak egyben a feudális magyar társadalom megszilárdulását, a rendiség megerősödését és egyben végleges megmerevedését is jelentette. Fokozatosan elenyésztek azoknak a társadalmi rétegeknek a kiváltságai, amelyek a középkori magyar állam szétesését követő zavaros időszaknak köszönhették létüket. így a hajdútelepek jó része felszámolódott, a végvári, szabadparaszti életformát folytató katonáskodó réteg eltűnt, illetve a határőrvidéken merőben más társadalmi feltételek között, etnikai jellegében megváltozva, szigorúan a bécsi udvar érdekeinek alárendelve létezhetett. Ekkor úgy tűnt, hogy a több évszázados múltra visszatekintő jászkun privilégiumok is elenyésznek, s hogy ez nem így történt, az csak az érintettek óriási anyagi áldozatvállalásán múlott. 8 3 Néhol a korábban privilégiumokat szerzett rétegeknek sikerült ugyan kiváltságaik kisebb vagy nagyobb részét megőrizni — mint a hajdúvárosoknak is —, de ez csak úgy volt lehetséges, hogy maguk is integrálódtak a második jobbágyság rendszerébe. 84 Városaink esetében a beépülés folyamata nem képzelhető el a kerületi szervezet nélkül, hiszen annak legfontosabb történeti szerepe éppen ennek elősegítésében állott. Az egykor antifeudális töltésű, hajdan a megyei nemesség számára oly félelmetes hajdúmozgalom pontosan a rendi ismérveket fokozatosan magára öltő kerület révén vált „szalonképessé" elsősorban a magyar rendek, de az udvar előtt is. Rajta keresztül funkcionált az államhatalom szempontjából legfontosabb feladatuk, a hadiadó fizetése csakúgy, mint a viszony normalizálása a megyei nemességgel, elsősorban Szabolccsal. A csonkán is nagyon becses privilégiumjaik védelmében fenntartás nélkül buzgólkodtak a rendi társadalom tetszésének elnyeréséért, s tanúsítottak feltűnő szolgálatkészséget {akár nagy anyagi áldozatok árán is), amikor kitüntethették magukat. így volt ez a Péró-lázadás leverésekor, így volt az örökösödési háborúk idején is. 85 A félelem és aggodalom jegyében hajtanak fejet Szabolcs vármegye előtt 1752ben a szökött jobbágyok kiadatását illetően, s határozzák el az idegenek szigorú összeírását, illetve kiutasítását. 8 6 Az intézkedést azzal indokolták, hogy csak Mária Terézia kegyességén múlott a hajdúvárosok szabadsága, s ellenkező esetben „Tekintetes Nemes Szabolcs Varmegye Jurisdictiojanak eppen alája vettetettünk vólna, honnan Hajdú Varasok hajdani Privilégiumainak csonkulása s következesképpen végső pusztulása es romlasa minden kécség nélkül következett vólna." Bár tudjuk azt, hogy Szabolcs vármegye a XVII. század folyamán is elérte azt, hogy a hajdúvárosok a szökött jobbágyokat kiadják, kétségtelen, hogy az erőviszonyok most egészen mások voltak. A XVIII. század végére a városok népessége erősen felduzzadt, s ez egyben a társadalmi rétegek (törzsökösök, armalisták, libertinusok, zsellérek) közti küzdelem kiéleződését jelentette, aminek különös nyomatékot adott az addig közös használatú földek ki82 HBmL. IV. A. 502.A. 1. A hajdúvárosok 1709. jan. 9-én a sárospataki országgyűlésre Medgyessi Mihályt küldték ki. Uo. 256. 83 Kelemen Kajetán: A jász-kun redemptio története és fejlődése a jelen korig. Szeged, 1877. Kele József: A jászkunság megváltása (Budapest, 1904). 84 Rácz István: Hajdúszabadság a második jobbágyság rendszerében Magyarországon. A hajdúk a magyar történelemben. III. (Debrecen, 1975) 5—15. 85 Sillye Gábor: A Hajdúkerület története i. m. 63—73. 86 HBmL IV. A. 502/h. 1. 48
