Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Szamosújvári Sándor: Keresztnévadási szokások Hajdúböszörményben az 1920-as években
Foglalkozás szerinti megoszlás: Gazdálkodó 987 fő 43,73% egyéb 643 fő 28,49% iparos, kereskedő 433 fő 19,18% alkalmazott 138 fő 6,11% munkás 31 fő 1,37% értelmiségi 25 fő 2 257 fő 1,10% Névvitel: Átlag f.fZQ ' 100=29,64% 2 257 A névátadás átlagban: 29,64% 1920-24-ig A Hévvitel bontása néprétegekre: gazdálkodó 637/350 987 35,46% munkás 22/9 31 29,03% alkalmazott 103/35 138 25,36% egyéb 481/162 643 25,19% iparos 324/109 433 25,17% értelmiség 21/4 25 16,0 % Elég szép a névátörökítés, de az 1920—24-es fiúk 35,6%-ához képest a leányoknál csak 29,64%, mintegy 6%-kal kisebb. Ez lényeges megállapítás, mert a gyerekek száma a statisztika készítéséhez elég magas. 1920—24-ben leány még 29,64%-ban viseli az anyja nevét, 1940—44-ben csak 6,15%ban viselik. Megdöbbentő visszaesés a hagyományozásban. Összehasonlítva osztályonként az 1940—44-ben született leányok adataival, minden osztályban igen nagy a hagyomány visszaesése. Legkisebb csökkenés az értelmiségieknél tapasztalható. (L. 4. ábrát.) A névválasztás okai fiúknál és leányoknál adatközlőktől gyűjtött tapasztalat alapján Bár a névválasztás okait kutatva nem lehet általános szabályt levonni, bizonyos következtetést, megállapítást tehetünk. Az első fiú általában az apjától örökli a nevet. Az adatközlők közül ezt erősíti meg a 79 éves Fekete Antal. Ő az első fiát ezért kereszteltette Antalnak. Érdemes megfigyelni e hagyománytartó idős embernél a másik két fia névválasztásának okát is. Péter nevű fia az apai nagyapa, Sándor fia a nagybátyja nevét kapta. Papp József Keresztnevek Tiszacsegén című tanulmányában állapítja meg, hogy az első gyermek rendszerint az apa, vagy az anya nevét örökli. Aki e közösségi szokástól eltér Tiszacsegén azt a megjegyzést kapja, hogy „...kutyára hagyta a nevét". 4 E szokás Hajdúböszörményben is erős. Számos családnál ez generációkon keresztül bizonyítható az elsőszülöttek névadásában. H. Varga Lajos 80 éves adatközlő saját nevét adta a fiának. Az a szándék, hogy a fia örökölje a Lajos nevet olyan erősen élt benne, amikor meghalt a fia, a szokással ellentétben, 4 Papp József: Keresztnevek Tiszacsegén. Magyar Nyelvjárások, XVIII. 1972. 105—119. 275'