Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
É. Kiss Sándor: Szilágyi Dániel (1831—1885)
lom, a hasznavehetetlen, de ezeket is a ritkábbak kedvéért vásárolta össze, hogy eladójoknak elvonja rólok a figyelmét. A rendkívül ritka Szulejmán-náme néhány kötetéhez így jutott hozzá a csársi-ban (bazárban). Egy nagy rakás kézirattal egyetemben pillantotta meg a nodsájánál és inkább az egészet megvette, csak hogy észre ne vegyék voltaképpeni szándékát. De még mindig olyan áron, hogy maga ez az egy munka legalább ötvenszer annyit ért, mint amennyit az egész halomért kifizetett. Ily módon jutott hozzá a Rebáb-náme egy becses kéziratához, melyet Vámbéry Ármin mutatott be a tudós külföldnek, és amely azóta a szentpétervári császári akadémiában is megfordult. Ideális cél lebegett a boldogult gyűjtő előtt és mélyen látó tudatossággal, meg okos tervszerűséggel kutatta épp azokat a kéziratokat, melyek az altáji összehasonlító nyelvészetre és a magyar történetírásra majdan kútfőként fognak szolgálhatni. Ez eszme szolgálatának szentelte ő egész életét az igazi tudós önzetlenségével és ideális szent lelkesedésével. Majdnem áhítatos volt az a hév, mellyel főleg török nyelvemlékek után kutatott és nem egy olyan kézirata van már a MTA-nak, mely a török nyelv történetére elsőrendű kútforrás. Ifjú kori barátja, a nyelvreformáló és kiváló tollú Szinászi ejfendi elsőrangú tudományos előkészülettel fogott hozzá a török nyelv történeti szótárának megírásához. Vagy 12 kötetre menő anyagot össze is szedett már, midőn művének megírásában meggátolta a halál. A költő-író majdnem összes kéziratait, mert a „Jeune Turquie" forradalmi gárdájához tartozott, elkobozták, és íme a Konstantinápolyból hazakerült kéziratgyűjteményben 11 kötete van meg ennek a munkának. Mily nagy fáradságába és veszedelmes utánajárásba kerülhetett ez a kézirat! Aminthogy meg is történt vele, hogy a török rendőrség nem egyszer zavarta meg éjjeli nyugalmát és nem egyszer akarták kézirataitól megfosztani. De kincsestárának vasajtaját nem nyitotta meg előttük és egy alim-nak (tudósnak) az ékesszólásával tudta őket meggyőzni és távozásra bírni." A továbbiakban annotált bibliográfiát közöl Kunos Ignác a gyűjtemény legértékesebb darabjairól. Előbb a történeti tárgyú kódexeket ismerteti, majd az irodalmi érdekű kéziratokat, külön az irodalomtörténetieket, melyeknek egyike 600, a másika 400 török költő életét ismerteti. Számos epikus tartalmú — köztük nem egy világirodalmi jelentőségű — verses mű található még a gyűjtemény irodalmi részében. Megtalálhatók a hagyatékban a török költészet klasszikusainak divánjai, dalgyűjteményei. Van még a 438 kódexből álló gyűjteményben 38 nyelvészeti és 64 vegyes tartalmú kódex. A következő szavakkal fejezi be Kunos Ignác jelentését : „Legyen bár ez a feladatom esztendők munkája is, lelkesít erre engem egyrészt a kegyelet, mellyel a megboldogult emlékének adózom, másrészt pedig a becsvágy is, hogy teljes lajstromot adjak arról a kéziratgyűjteményről, mely a tudós külföldnek mint „Collectio Szilagyiana" máris kivívta érdeklődését," 1 5 Az akadémiai beszámolók mind csak a kéziratokról és nyomtatványokról beszélnek. Valóban, az Akadémia nem tartott igényt a hagyatéknak kevésbé értékes, de tömegében nagyobbik részére, a könyvgyűjteményre. Ez a kiskunhalasi gimnázium birtokába kerül, nyilván annak az őszinte mester-tanítványi tudományos és baráti kapcsolatnak az alapján, amely Szilágyi Dánielt és fiát, Szilágyi Bélát Szilády Áronhoz, a kiskunhalasi tudós lelkészhez, a gimnázium patrónusához fűzte. A Kis-Kun-Halasi Helv. Hitv. Lyceum 1885/86-i értesítőjében olvassuk: 15 MTA Ért. 1892. 20 s köv. 261'
