Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Sz. Kürti Katalin: Maghy Zoltán pályakezdése
úgy fog hozzá Nagymaroson a festéshez, hogy önállóan választja ki témáit, és dönti el az annak leginkább megfelelő alakításmódot. Tagadhatatlan viszszacseng művein mestere hatása, tanítása a színek alkalmazásában, a felületi hatásokban. Vékonyan felrakott, élénk színű festékréteget használ, a napfény hatását a szinte keveretlen kolorittal juttatja érvényre. A friss természetlátás azonban őszintén egyéni hangulatú művekre ösztönzi. A vidék csodálattal tölti el, hosszasan ír feljegyzéseiben a hatalmas lombkoronájú, fekete törzsű szelídgesztenyefák árnyasságáról, a párolgó fehér virágokról. A hegy, a víz, ölelkezése, a természeti és emberalkotta szépségek visszaadására törekszik hegyoldalakat, vízpartot, városképeket megjelenítő vásznain. „A Tagy marosi templom" c. Hajdúsági Múzeumban levő műve hegyoldalról, rálátással festi meg a falut, a szemben levő visegrádi hegyvonulatot síkszerűen, éles vonalakkal. A Déri Múzeum tulajdonában levő „Nagymarosi házak" erős rálátással ábrázolja a község épületeit, zöld lombok közül kikandikáló vörös tetőikkel. Úgy épít a zöld-piros színkontrasztra, hogy a nyári napfényben ragyogó, síkszerű táj képzetét kelti. A „Nagymarosi völgy" c. képen mintegy felülről látjuk a nagytávlatú tájat: a völgy ölén meghúzódó kis házat, és szemben Visegrádot. Ez a Diófa utcai részlet jelenik meg közeinézetben a „Reggel Nagymaroson" képen. Mintegy alulról, a domb, vagy hajlat közepéről nézünk fel a házsorra, a fákra. A domboldalt, vagy partrészletet csíkszerűen pásztázza, szabdalja a reggeli napfényben a fák és házak által vetett árnyék. Kis méreten monumentális hatást ért el a geometrikus szerkesztéssel, konstruktív hatással a fiatal Maghy. A „Nagymarosi pincék"-zn is geometrikus elemek játsszák a vezetőszerepet. A pincesor egymásba kapcsolódó háromszöges oromzatai vidám ritmust adnak, s ezt a zöld, piros színhatás még kedvesebbé teszi. A „Hegyes tető"-n ülő leányalak jelenik meg a zöldben, talán ő a modellje a Nemzeti Galériában levő „Nagymarosi lány" portrénak. A Duna-kanyar természeti szépségét, atmoszferikus varázsát még több vásznán megfogalmazza („Reggel Nagymaroson", „Eső Nagymaroson", „Hajnal Visegrádon", „Nagymarosi Duna kanyar", „Strand a Duna kanyarban" stb J. 1927-es otthoni, karácsonyi élményeinek megfogalmazója a „Karácsonyest Hajdúböszörményben" c. műve. 1928 januárjában, a szünidő alatt készítette a festmény első, kisméretű változatát, amire Vaszary mester ezt mondta: „kérem, ez expresszionizmus, milyen félelmetes ez a fekete templom!" 2 2 A mű második, nagyméretű variánsa szerepelt a növendék kiállításon, majd a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonján. „Érdekesen stilizált, monumentális hatású és amellett magyar levegőjű munka, megkapó vízió" — írják kritikusai. 23 A fennmaradt, magántulajdonban levő mű valóban erőteljes, témában pedig rokon Maghy későbbi, hagyományőrző és feltáró, népéletből merítő képeivel. Formai jegyei alapján azonban még nem teljesen eredeti műve a fiatal festőnek. Ugyancsak nagy sikert aratott a Tavaszi Szalonon az azóta eltűnt „Oktogon tér" c. mozgalmas városképe, amelynek plakátszerűségét, dekoratív erejét emelték ki méltatói. 2 4 Hazatérése után felhagyott az urbánus témákkal. Böszörményi, hortobágyi részleteihez még átmenetileg Vaszary dekoratív szemléletét alkalmazta, egyre inkább törekedett önálló nyelvre. Ebben nagy segítséget adott a horto22 Idézi Maghy a „Találkoztam mesterekkel" c. kéziratban. 23 Kállay Miklós („Nemzeti Újság", 1928. május 20.) és Mariay Ödön („Napkelet" 1928. jún. 15.) véleménye. 24 Ugyancsak Mariay Ödön dicséri („Napkelet", 1928. május 15.). \e* 243
