Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)
Dankó Imre: Ételkonzerválás Hajdúböszörményben a századfordulón
jére tették és ott tartották addig, amíg fel nem használták. Általában nem sok fejes káposztát tettek el, csak annyit, amennyi a két-három hetenként készíteni szokott édeskáposzta-főzelékhez kellett. 2 6 Minthogy a káposzta nagy helyet foglalt el, hely pedig kevés volt a téli kamrában, megengedték, hogy a káposztákat egymásra tegyék. Legaljára kerültek a legnagyobb fejek, fokozatosan felülre a kisebbek. A fejes káposzta tartásnál arra kellett ügyelni, hogy fagy ne érje, vizet ne kapjon. Ha a tartásban a felső levelek közül egy-kettő megsérült és rothadásnak indult, se történt nagy baj. Felhasználáskor a sérült, rothadó leveleket letépték és a tyúkoknak adták. Áhol sok fejes káposztát hagytak és a kamrában nem fért, ott a szénatartóban, az istálló védett helyén szénába, szalmába takarták. Az alma, körte és fejes káposzta tartását az jellemzi, hogy a házban tartották, ott szorítottak számára ha csak lehetett megfelelő, állandó hőmérsékletet biztosító helyet. Még idesorolhatjuk a sütőtököt is, amiből pár darabot mindig őriztek, tartottak téli, télközépi felhasználásra. 2 7 A sütőtök sok böszörményi századfordulói háztartásban reggelinek vagy vacsorának is elment. Különben kedvelt csemege, sőt a csemegénél jelentősebb, ételszámbamenő dolog volt. Tartásra nem volt kényes, például meg is fagyhatott. Ellenben víz nem érhette. A házon belüli állandó hőmérsékleten való tárolásnak sajátos helye, helyisége volt a pince, 2 8 A századfordulón alig pár háznak volt még csak pincéje; a leggazdagabbaknak. Akiknek pincéjük volt, azoknak általában volt szőlőjük is. A termelt bort a pincékben tartották és kezelték. A pincékben a bor mellett rendszerint mást is tartottak : homokkal befödve zöldséget, krumplit; sok helyen a pincelejáratnál helyezték el a káposztás hordót is. A kamrából kellemetlen szaga miatt vitték le oda. A tormát olyan helyeken is a pincében tartották, ahol különben a zöldségnek a veremben volt a helye. Télen a házban bent tartott élelmiszerek mellett több olyan is volt, amelyek számára az állandó és megfelelő hőmérsékletet házon kívül biztosították. Ezek az élelmiszerféleségek általában nagy mennyiségűek voltak, sok helyre volt szükségük. Hajdúböszörményben a századfordulón általános volt a krumpli, a sárgarépa, a zeller, a gyökér — egyszóval a zöldség, a cukor- és marharépa vermelése, 2 9 A vermelés legegyszerűbb módja az elásás vagy földdel, homokkal való egyszerű beborítás volt. Ezt a tartósítást különösen a kis mennyiségben tárolt zöldségfélék esetében alkalmazták. De a nagyobb mennyiségű krumpli, répa tárolására vermeket készítettek. Elmondhatjuk, hogy a századfordulón minden valamirevaló háznál volt verem Hajdúböszörményben. A vermek különböző készületűek voltak és nagyságra is különböztek egymástól. A verem nemcsak a megkívánt állandó hőmérséklet biztosítását szolgálta, hanem védett a víz, a nedvesség ellen is. Ezért mindig vigyáztak arra, hogy a vermet száraz helyre, az udvar partosabb részén építsék. De arra is ügyeltek, hogy szem előtt legyen, nehogy a félreeső helyen épített, nem látható veremből könnyen tudjanak lopni. Alapjában véve kétféle verem volt: állandó és időszakos. Az időszakos verem sok esetben csak egy télre készült, vagy csak rendkívüli nagy termés tette szükségessé, hogy az állandó építésű verem mellé ilyet is készítsenek, kisegítésként. Az állandó vermek közül többnek szelemenes, náddal fedett, belől kitapasztott nyeregteteje volt. Az egyik vége zárt, a másik nyitott 26 Enyedi J. 1962. 27 Balogh I. 1969. 209. 28 Dankó I. 1968. 403—404. 29 Uo. 413. 228'
