Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

Nagy Sándor: A tiszacsegei Nagymajor

Nagy Sándor A tiszacsegei Nagymajor Csege urai a XVII. század végén a Vayak voltak. 1 A Vay-testvérek eleinte közösen gazdálkodtak s a birtok felosztására először az 1760-as években, majd 1787-ben került sor. Előbb három, majd négy részre parcellázták a falu határát s ezzel együtt a jobbágy telkeket és a jobbágyokat. A felosztás után egymást kö­vetően négy gazdasági központ épült a határban: Nagymajor, Kismajor, Csere­pes és Szilágy. 2 Nagymajor akkor vált az egyik uradalom központjává, amikor a XVIII. század végén, vagy a XIX. század első éveiben felépült a kétemeletes kastély. A második világháború alatt a község régi jegyzőkönyvei és iratai majdnem teljesen elpusztultak, megsemmisült a Vay családnak az Országos Levéltárban őrzött iratanyaga is, ezért Nagymajorra csak a XIX. század elejétől vannak meg­bízható adataink. Ebben az időben Csege és határának negyedrészét báró vajai Vay Miklós generális bírta őseiről reá szállott örökös jussal, egynegyed-egynegyed részben pedig Vay József udvari tanácsos, a hétszemélyes tábla tagja, az 1798-ban utó­dok nélkül meghalt Vay Dániel özvegye, gróf Wartensleben Eszter és Pécsy István udvari tanácsos voltak a tulajdonosok. A Csegétől „mintegy 1/4 mérföld­re egy tölgyes erdő mellett, szép kies, felemelkedett helyen" fekvő Nagymajor Vay Miklós generális jószágához tartozott. Itt állott — a ma is meglevő — két­emeletes „condescensionalis ház", amelynek pincéjében 80 gönci hordó bor és 9000 pozsonyi mérő élet fért el, amint ezt a generális birtokainak megbecsülé­séről 1819 decemberében készített összeállítás tartalmazza. A leltárszerű felso­rolás szerint volt itt négy, vályogból, nádfedéllel, kőkéménnyel épített béres ház, két vályogistálló 48 ökörnek, illetve 180 szarvasmarhának s éppen az összeírás évében készült egy 30 öl hosszú, 5 öl széles istálló a finom szőrű juhoknak, ame­lyek már karácsony után ellenek. Ebben a hodályban könnyen elfért 500 ellő juh. Egy tölgyfa oszlopokon álló, deszka oldalú, zsindely tetős csűrben 1500 kereszt életet, egy ugyancsak tölgyfa lábakon álló, fenyőlécből készült, nád­fedeles góréban pedig 250 köböl csöves kukoricát lehetett tárolni. Volt egy vá­lyogból, nádfedéllel készült aprómarha ól, egy tölgyfa oszlopokon álló, nádfede­lű és oldalú fáskamra, egy ugyanilyen anyagokból épült szekérszín, két árnyék­szék s a marhák számára egy kút. A kastély kertjében egy egészen nagy, faragott kövekből készült jó ivóvizű kútról is számot adott az értékelés, amely részletesen 1 Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár. (A továbbiakban: SzSzL.) Acta politica, Fasc. 107. 73. 2 Papp József: Tiszacsege. (Debrecen, 1967) 62. és Bencsik János: Egy jobbágyközség gazdasági és társadalmi élete az úrbérrendezéstől a jobbágyfelszabadításig. In: Acta Universitatis Debrecenien­sis de Ludovico Kossuth Nominatae. Series Historica X. Magyar Történeti Tanulmányok III. (Szerk.: Szendrey István, KLTE, Debrecen, 1970) 51. 151'

Next

/
Thumbnails
Contents