Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 3. (Hajdúböszörmény, 1977)

Ötvös János: A Hortobágy növényvilága

Selypes ér. Ide számítandók a csatornák (Árkus, Nyugati és Kónyái, valamint a halastavak csatornái), továbbá a tavak és mocsarak is. Állandó jellegű tavakat a kunmadarasi határ kunkápolnási részén (pl. Darvas, Csukás, Rónavíz) találunk, az egykori mocsaraknak csak hírmondói maradtak kis területre öszszezsugorodva a kunkápolnási részen, a Hortobágyon pedig Bekefenék, KondásfenéK, ohati és Csécs stb. mocsár. A Hortobágy folyó újabbkori szabályozása következtében (medrét kitisztították és mélyítették) az egykori hínárosok nagy részben kipusztultak. Az új mederben tekintélyes mélységgel folyik a víz, de két oldalán elég széles sávban alig mozog s ennek következtében a hínárosok újraéledtek, azonban a tagok egyik legérdekesebbike a kolokán (Stratiotes aloides) véglegesen kipusztult (én még gyűjtöttem). Ezen a lassú vízmozgású részen a lebegő hínár (Hydrocarition) társulásainak a Rence-békalencse hínár (Lemno-Utricularietum) és a rögzített hínár (Potamion) társulásoknak a Süllő-békaszőlő (MyriophyllumPotametum), a Tündérrózsa hínár (Nymphaeetum albo luteae) és Sulymos (Trapetum natantis) tagjait találjuk hol tiszta állományban, hol pedig egymással keveredve. A lebegő hínár tagjai közül megemlítendő a víz színén szőnyegmódra lebegő apró békalencse (Lemna minor), a fehér virágú békatutaj (Hydrocharis morsus-ranae), a víz színe alatt lebegő érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum), a sárga virágú, rovarevő rence (Utricularia vulgaris), az akácfa levelére emlékeztető rucaöröm (Salvinia natans). A rögzített hínár tagjai közül megemlítendő a magyar flóra egyik legszebb növénye, a tündérrózsa (Nymphaea alba), mely valóban szép látványt nyújt a víz színén méltóságosan rengedező, a napfényben fehéren tündöklő szép nagy virágával. Ugyancsak szép a sárga virágú tavi rózsa (Nuphar luteum) is, a súlyom (Trapa natans) pedig a víz színén körben elhelyezkedő leveleivel ragadja meg figyelmünket. Itt említendő még a bőrnemű levelű, rózsaszín virágzatú keserű vidrafű (Polygonum amphibium) (a füzéres süllőhínár (Myriophyllum spicatum). A folyó két oldalát keskenyebb-szélesebb sávban nádas (Scirpo-Phragmitetum) szegélyezi. Uralkodó növénye a nád (Phragmites communis), mellette nagy mennyiségben található még a széleslevelű gyékény (Typha latifolia), mely közé hol több, hol kevesebb mennyiségben a keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia) keveredik. A nádas víz felé néző oldalán, hol a belsejében, hol pedig a szélén a nádas tagjain kívül más társulásba tartozó fajokat is találunk. Itt említem meg a következőket: ágas békabuzogány (Sparganium erectum), a rózsaszín virágú virágkáka (Butomus umbellatus) a gumós tövű vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica), valamint a lándzsás hídőr (Alisma lanceolatum), a nyílfű (Sagittaria sagittifolia), mely a nyílhegy alakú leveléről kapta nevét. A sárga virágú nőszirom (Iris pseudacorus), a vastag szárú vízi mételykóró (Oenanthe aquatica), a sárga virágú, földön futó pénzeslevelű lizinka (Lysimachia nummularis), a nádra felkapaszkodó fehér virágú sövényszulák (Calystegia sepium) és a lila virágú kesernyés csucsor (Solanum dulcamara), az üreges szárú vízi kányafű (Rorippa amphibia), a tömött füzérű, lilás rózsaszín virágú réti füzény (Lythrum salicaria) és a lila virágú vízmelléki csukóka (Scutellaria galericulata). A szikes tavakban a víz mélységétől függően a szikestavi hínáros (Ruppion maritimae)társulásait(Parvipotameto-Zannichellietumpedicellatae ésBatrachioRanunculetum polyphylli) találjuk. A társulások tagjai közül megemlítendők : fésűs békaszőlő (Potamogeton pectinatus), a tófonal (Zannichellia palustris ssp. 10