Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Sóvágó Mihály: Hortobágyi madármegfigyeléseim

vizesárok felett surrant füttyögetve kettő, ezeket többször is felröptettem. Azóta nem sikerült velük találkoznom. 96. SZALAKÓTA Coracias garrulus L. Az ohati és újszentmargitai tölgyerdőkben biztos fészkelő: ott költési időszakban 1—4 példányt több esztendőben is megfigyeltem. Öszi vonuláskor egyszer a Halastó töltésén is, egyszer Folyásnál is elém került. 97. BANKA Upupa epops L. Rendes fészkelőmadár az erdőkön és a gazdasági központokban is, de mindenütt csekély számban. Halastón is többször megfigyeltem költési időben. Feltűnő sokat, egy nap alatt 8-at láttam egyesével, a Bagota-pusztán, a Hollós-ér és a Hortobágy folyók partjain, 1964. VI. 7-én. XVI. Harkályalkatúak 98. NYAKTEKERCS Jynx torquilla L. Egyetlen adatom: 1963. IV. 21-én Halastó egyik töltésén mutatkozott egy99. ZÖLD KÜLLŐ Picus viridis L. L. 1955. és 1961. évben az ohati, 1967. évben az újszentmargitai erdőn hallottam kiáltását. Ezekben a tölgyesekben bizonyára költ is. Utóbbi helyen 1969. IX. 13-án is klü-klüzött. Halastó középtöltésén 1962. X. 14-én fűzfán kopácsolt. 100. NAGY FAKOPÁNCS Dendrocopos maior pinetorum Ch. L. Brehm. Összesen három ízben észleltem: 1956. IV. 22-én Kónyánál egy távíróoszlopon; 1966. V. 31-én Halastó középtöltésén; 1967. X. 15-én Kishortobágy nyárfásában. Az erdőkben soha; pedig az irodalom szerint az ohati erdőn fészkel. XVII. Énekesmadár alkatúak 101. SZÉKIPACSIRTA Calandrella brachydactyla Leisl. Hortobágynak ez a legsajátosabb madárfaja, ami az országban csak itten fészkel. Már 1938. évben többet láttam Kónya környékén. Az utolsó 16 évben én kizárólag a 80—83-as km-kövektől északra elterülő legelőn észleltem — bár ezenkívül a pusztának még több más pontján is él. Itt 1963—1970 között a fészkelési idényben mindig mozgott néhány, de egy nap alatt 8-nál többet sohasem figyeltem meg. Keveset időzik nálunk. Áprilisnál hamarább soha nem került elém és VIII. 12. után sem. 40