Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Nyakas Miklós: Polgár mezőváros különös jogállása a XVIII. században (a separata porta)

sérlet összeírás végrehajtására, a háziadót viszont 68 forintban állapították meg. Ez nyilván nem állhatott arányban az abban az időben általában a másfél portára eső háziadó összegével, mert Polgár városa azt sokallotta. Az ügy a Helytartótanács elé került, s itt a vármegye eljárását csakugyan törvénytelennek tartották. Ezért maga Szabolcs vármegye nemesi közgyűlése volt kénytelen úgy határozni, hogy a mezővárost a jövőben portáinak mennyiségéhez képest „ad normám aliarum Possesionum" kell adóztatni.

8

3 A fenti helytartótanácsi döntések meghozatalával szilárdult meg lényegében Polgár különös jogállása, a separata porta. Az egyházi földesúr komoly politikai befolyásával Polgár számára hallatlanul kedvező jogállást harcolt ki a vármegye keretén belül, bár eredeti célkitűzését — a mezőváros Borsodhoz való csatolását — nem sikerült elérni. Szabolcsnak sikerült ugyan a megye keretében megőrizni Polgárt és Szentmargitát, a legdöntőbb kérdésnél azonban — az adózás ügyében — lényeges engedményekre kényszerült. Fentmaradt viszont számára az a lehetőség, hogy alkalmas pillanatban megindítsa támadását a mezőváros separata porta jogállásának megszüntetésére. A fenti küzdelem eredményeként tehát nem valósulhatott meg az 1715-ös országgyűlési törvénycikk Polgár Szabolcshoz való csatolásáról, hiszen láthattuk Polgár nem vált a vármegye szerves részévé. A separata porta fontossága és működése Polgár különös jogállása az egész magyar történeti fejlődésben figyelemre méltó jelenség. Ezzel természetesen nem állítjuk azt, hogy egyben ez lett volna a legelőnyösebb (bár ez sem elképzelhetetlen), hanem csupán az adókezelés egyedi voltát hangoztatjuk. A rendkívül előnyös helyzetben lévő Kismarja is másként teljesítette adózási kötelezettségét/' Áttekintve az általunk a Függelékben közölt portakimutatást,'"* azt tapasztaljuk, hogy a vármegyék és kerületek mellett különálló portákkal csak a szabad királyi és bányavárosok rendelkeztek, s e szabályt csak néhány más város törte meg. Szabolcs vármegyében esetleg Kálló városa (a XVIII. század derekától megyeszékhely) rendelkezhetett olyan jogokkal, mint Polgár. Az 1723-as országgyűlésen ugyanis Szabolcs vármegye portaszámánál jelzik, hogy az Kálióéval együtt értendő,

8" s Marczali is portaszám-kimutatásánál Szabolcs esetében jelöli, hogy az Polgáréval és Kálióéval együtt annyi. Mint láttuk, Polgár esetében ténylegesen „separata porta" jogállásról volt szó, míg ezt Kálló esetében adatok hiányában nem tudjuk bizonyítani. E kérdés tehát további vizsgálódást igényel! Egy azonban bizonyos: a Debreceni Tartományi Biztosság 1790-es évektől fentmaradt irattárának átvizsgálása arról győzött meg bennünket, hogy ha Kálló esetében beszélhetünk is hasonló jogállásról, az legkésőbben az 1790-es évek előtt megszűnhetett. Az önálló portával rendelkező megyék és városok sorában ugyanis Kallót sehol sem találhattuk, míg Polgárt mindig következetesen szerepeltették."

1 Eger — bár a felszabadító háborúk után rövid ideig a szabad királyi város rangját élvezhette — az egri püspökség és káptalan nyomására e kiváltságát elvesztette,

9

1 s így tulajdonképpen mint nem szabad királyi város rendelkezett különálló portával. Mint gyorsan fejlődő püspöki város 84