Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Nyakas Miklós: Polgár mezőváros különös jogállása a XVIII. században (a separata porta)
megoldásnak ez lett volna a legkényelmesebbike, maguk a felsőbb kormányzati szervek is beláthatták, hogy a Hajdúkerületet az adóalap súlyos veszélyeztetése nélkül nem lehet tovább terhelni. A hajdúvárosok természetesen igyekeztek minden követ megmozgatni, hogy a polgári adóterhet ne kelljen fizetniük. A Hajdúkerület közgyűlése 1719. június 20-án megbízta Csanády Sámuel főkapitányt, intézze el, hogy a városokról a polgári adóterhet levegyék, mert azt „cum maxima injuria suis" magukra nem vállalják, „nem is vállalhatják míg nem eő felsége által desidáltatik micsoda és micsoda modulitas által tartozzék azon Quantumot supportálni." 5 5 Szeptember 5-én újra kérték, hogy a „Polgárra obveniált és a hatván portákbul eő kglmekre esett Tizenkét Portákat a Nemes Városok Portái" közül töröljék, s a nagyobb nyomaték kedvéért azzal is fenyegetőztek, ha a polgári adóterhet róluk le nem veszik „széllyel oszlott lakosaik modgyára" (tudniillik Polgárnak) ők is szétszélednek. 5 8 Bár a fenti nyilatkozat nyilvánvaló célzatossággal hangzott el, a realitás elemeit mégis hordozza. Nem véletlen, hogy nem sokkal Polgár pusztulása után a Hajdúkerület kénytelen volt Nánás adóterhét — a megindult kivándorlás miatt — mérsékelni. A helyzet reális mérlegelése a hatóságokat oda vezette, hogy Polgár portaszámát a Hajdúkerület adóterhéből törölték. Sajnos nem tudjuk pontosan megmondani, hogy ez mikor következett be. Az általunk a Függelékben közölt portaszámkimutatás szerint a polgári tizenkét portát már 1717-ben és 1719-ben is (elvben) külön kezelték, bár azt ténylegesen még a hajdúvárosokra vetették ki. 1723-ban már biztosan nem a hajdúvárosok fizették a polgáriak adóterhét; így valószínűnek látszik, hogy a várost az 1720-as országos összeírás után választották el adózás szempontjából is a hajdúvárosoktól. Szabolcs vármegye magatartásában a város elpusztulta alapvető váltezást eredményezett. Semmi nyomát nem találhatjuk annak, hogy a vármegye a 12 portával terhelt pusztát a vármegyei szervezetbe szándékozott volna beépíteni. Az 1720-as összeírás szabolcsi kötetében Polgárt megemlítve sem találjuk." A vármegye magatartása teljesen érthető is, hiszen számára csak a lakott hely jelentett értéket, s a pusztán maradt város immár nemhogy hasznot, de gondot-terhet eredményezett volna. Egy ízben kísérletet találtunk arra is, hogy az elpusztult Polgár hadir adóját a földesúron, az egri káptalanon vegyék meg. A káptalan e valóban törvénytelen eljárás ellen azonban tiltakozott, s az a kérdés megoldása szempontjából semmi eredményre sem vezetett. 5 8 A polgári adóteher körül tapasztalható huzavonának a későbbiekben döntő fontossága lesz Polgár különös jogállásának, a „separata portának" kialakulása szempontjából. Láthattuk ugyanis, hogy a pusztán maradt város sem a Hajdúkerületnek, sem Szabolcs vármegyének nem kellett, s maguk az állami szervek kényszerültek rá, hogy Polgár portaszámát külön kezeljék, s azt minden más törvényhatóságtól függetlenül próbálják realizálni. Ennek első nyomát 1717-ben és 1719-ben láthattuk (lásd a Függeléket), s 1723-ra ez már kialakult gyakorlattá vált. Ekkor az országgyűlésen Polgár portáit hatban állapították meg, s ezt semmiféle más törvényhatósághoz sem csatolták, tehát külön kezelték a Hajdúkerülettől is, Szabolcs vármegyétől is. 5'"' A leglényegesebb kérdés azonban továbbra is nyitott maradt, hiszen a lakatlan helyről a hat porta után eső adóösszeget nem lehetett előteremteni, az államhatalom erről pedig nem volt hajlandó lemondani. 79
