Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Nyakas Miklós: Polgár mezőváros különös jogállása a XVIII. században (a separata porta)
A káptalan a tulajdonába került hatalmas területet természetesen igyekezett minél kedvezőbb jogi helyzetbe juttatni. II. Ulászló király a földesúr érdekeit szem előtt tartva statutióval kivonta a kettős birtoktestet Szabolcs megye joghatósága alól, s azokat Borsodhoz csatolta, ahol az egri káptalannak nagy birtoktestei voltak. Polgárt és Szentmargitát 1511-ig így Borsodhoz is számították. 6 A fenti intézkedések mutatják, hogy a földesúr és a vármegye között nézeteltérések voltak, s ez abban a tipikus feudális szemléletben állott, hogy a jobbágy másokkal szembeni védelme, kedvezőbb helyzetbe juttatása egyértelmű a védelmező földesúr haszonvételének növekedésével. Polgár különös jogállása körüli huzavonának, küzdelemnek is ez az alapállás lesz a legfontosabb motiválója. Bár 1511-től Polgárt és Szentmargitát újra Szabolcs megyében lévőnek mondják, a fenti intézkedés mégis nagy jelentőségűnek bizonyult, mert a káptalan a későbbi századokban azt jogi érvként használhatta Szabolcs megye ellenében. A XVI. század közepétől kezdődően az egri káptalan birtokaival nem rendelkezhetett korlátlanul, mert azok jövedelmének egy részét országgyűlési végzések erejével Eger várának megerősítésére fordították. Az országgyűlés már 1555-ben úgy rendelkezett, hogy az egri püspökség dézsmáit különösen az ottani várnak a fenntartására fordítsák, mert Eger várának (,,amelytől most az ország nagyobb részének a meg oltalmazása és fennmaradása függ") védelme mindennél fontosabb feladat. 7 1569-ben az ingyen munkák felosztása során pedig az egri várhoz rendelték Heves, Borsod, Pest, Külső-Szolnok és Solt vármegyéket, valamint az egri káptalan két városát (oppidum) „Polgárdit és Szent Margitát". Lényegében ugyanígy határozott az országgyűlés 1574-ben is, amikor úgy rendelkezett, hogy Eger várát az évben az egri káptalan jobbágyai erősítsék meg." 1578-ban pedig az 1569-es törvénycikket szó szerint megismételték!" E rendelkezések legfontosabb tanulsága abban áll, hogy Polgár és Szentmargita közmunkaerejét következetesen külön választották Szabolcs megyétől, s azt a káptalan székvárosának a megerősítésére fordították. Szinte felesleges itt hangsúlyozni, hogy a fenti országgyűlési döntések meghozatalában a földesúr szavának komoly szerep jutott, s így végeredményben arról van szó, hogy az egri káptalan érdeke (amely ezúttal az országos érdekkel is egybe esett) ismét csorbította Szabolcs megye hatóságát. Polgár és Szentmargita azonban ennek ellenére az adóösszeírások tanúsága szerint megmaradt Szabolcs vármegye joghatósága alatt. 1 0 Nem beszélhetünk tehát arról^hogy adózás szempontjából e két káptalani birtokot külön kezelték volna, mint ahogyan történt az a XVIII. századi ..separata porta" jogállás esetében. E jogállás kialakulását azonban a XVI. század fejleményei is elősegítették, hiszen bizonyos pontokon meglazult a vármegye és a két káptalani birtok közötti összekötő kapocs, s ennek oka a káptalan érdekének előtérbe helyezésében rejlett. A XVI. század végén kirobbant 15 éves háború, majd Bocskai István szabadságharca fontos változásokat eredményezett Szabolcs vármegye (tehát környékünk) településszerkezetében és részben tulajdonviszonyaiban is. Az Alföld e területe a középkori pusztásodás folyamatát leszámítva, a század végéig nagy vonalakban megőrizte középköri településhálózatát, a háború pusztítása során azonban nagyarányú elnéptelenedés következett be. Megrendültek a birtokviszonyok is; így történhetett meg az, hogy Rá72
