Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Fintha István: Madárcönológiai vizsgálatok a Hortobágyon. A Meggyes-erdő

Vizsgálataim színhelye, a Megyes-erdő (1. ábra) is tipikus kultúrerdő, faállományainak zömében ugyancsak feltűnik a sorokba rendezett ültetés által nyert jellegzetessége. A régi hírű Meggyes csárda körül növekvő erdőcskét azonban hiába keressük már a századeleji térképeken is, helyén ezek még mocsaras rétekkel, nedves kaszálófoltokkal tarkított puszta legelőt mutatnak. (Korántsem lehetetlen viszont, hogy az óholocénban még itt kóborló Tisza által lerakott termékeny öntésföldek már ősidőkben is elősegítették a fás vegetáció kialakulását.) Területét átszeli Hajdú-Bihar és Szolnok megye határvonala, maga a Nyugati-főcsatornától Ny-ra, a 33-as műút és a Hortobágyi Állami Gazdaság Ohati-kerületének központja között, az Űj Villongó nevű tanya mellett helyezkedik el. DNy-ról, Ny-ról, É-ról és K-ről mezőgazdasági területek (lucerna-, kukorica- és a hozzájuk 1972-től járuló repceföldek) veszik körül, csupán D-en és DK-en csatlakoznak szegélyét képező keskeny legelősávjához vizes laposok, nádasos foltok. É-i, K-i és DK-i irányban, tőle mintegy 4—5 km távolságra nagyobb halastó-egységek feküsznek (Ohati-, Gyökérkúti-, Fényes-tavak). A 35 hektárnyi erdő legidősebb állományai a 30-as évek végén telepített 15 m átlagmagasságú akácosok (5,25 ha). Ezekkel nagyjában egykorú az 1,75 hektárt elfoglaló hazai nyárasa, mely kb. 18 m-es átlagmagasságával messzire láthatóan emelkedik ki környezetéből (2. ábra). Az 50-es évek elején ültetett tölgyese 70%-nyi területet képvisel (24,50 ha; átlagmagassága 8 m), s a madárfajok megtelepedésére nézve a legjelentősebb formáció. Valamennyinél értéktelenebb az 1,75 ha-on álló, kb. 15 éves nemes nyáras; benne csak néha látni egy-egy vonulót. Végül összesen 5%-ot kapnak az egyéb fafajok (szil, kőris), köztük néhány cserje (Prunus spinosa, Amorpha stb.) elszórtan, vagy kisebb foltokban. (3. ábra.) Két mélyebb, fátlan laposában az átlagos csapadékú év nagy részén át víz áll; s a különböző nagyságú füves tisztások némelyike legtöbbször szintén vizenyős. II. A Meggyes-erdő, helyzetéből (így környezetének minőségéből) következően, speciális feladatokat lát el a madárvilág szempontjából. Legfontosabb funkciója, hogy a fában egyébként szegény vidéken az erdei fészkelőhelyek viszonylagos bőségét nyújtja. Ezért olyan magas itt a megtelepedő madarak sűrűsége (az 1972. évben összesített felméréseim szerint 1485 fészket mutathatok ki). Persze e mennyiségért nemcsak az erdő szigetszerű jellege okolható, hanem jócskán megnövelte ezt a számot a néhány kolóniaképző faj egyedeinek nagy tömege is. így például a Corvus frugilegus 965, a Nycticorax nycticorax 365 fészekkel szerepel; előbbi 64,98-, utóbbi 24,58%-kal részesedve az össz-fészekszámból. Ilyen viszonyok az Alföld nagyobb erdősültségi fokú tájain ritkán alakulhatnak ki. Nézzük csak meg az alábbi összevetést! 6