Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

M. Nepper Ibolya: Árpád-kori templom Hajdúböszörmény—Nagypród Köves-halmon

12. formátlan, ismeretlen rendeltetésű fémdarabok, 2 darab. (Ltsz. HM. 71. 11. 12. és 14.) 13. szemcsés anyagú, vastag falú edények fenék- és oldaltöredékei. 2 darab. (Ltsz. HM. 71. 11. 77.) 14. kvarccal erősen soványított anyagú korongolt edények peremtöredékei. 3 darab. (Ltsz. HM. 71. 11. 78.) 13. homokszínű, kvarccal erősen soványított anyagú edény hármas girland díszítésű oldaltöredéke. (Ltsz. HM. 71. 11. 79.) A feltárt templomhoz tartozó településhez köthetjük véleményünk szerint a templomdombtól K—ÉK irányban mintegy 2400 méterre a Nagy Süldős halom oldalán lelt kora Árpádkori felszíni kerámiaanyagot. Tekintettel arra, hogy XI—XII. századi falvaink nagyhatárúak és laza szerkezetűek voltak,

3 ez a lelőhely a templomhoz tartozó település szélét jelezheti ebben az irányban. Itt korongolt, kvarccal soványított anyagú karcolt vonal és köteges hullámvonal díszítésű edények töredékeit (7 darab) és egy kormos fekete szemcsés anyagú, kihajló peremű edény peremes töredékét találtuk. (Ltsz. HM. 72. 18. 8. és 9'.) Leletmentésünk során tehát egy kis falusi templom döngölt agyagalapozását tártuk fel. A hajó belső hossza 8,40 m, ebből az apszisé 1,75 m, az apszis fesztávolsága 2,8 m, a hajó belső szélessége a nyugati falnál 4,4 m. Az alaprajzból azonnal szemünkbe tűnik, hogy szentélye patkó alakú. Ez a szentélykiképzési forma legkorábbi templomainkra jellemző.

4 A feltárás illetve a feldolgozás során az északi fal vastagságára és az északi fal nyugati széléhez közel a hajóba benyúló agy agalapozásra vonatkozó megfigyeléseink a templom építésével kapcsolatban sok lehetőséget vetnek fel. Kutatott területünk távolabbi környékéről vannak adataink arra vonatkozóan, hogy több tatárjárás előtti falusi templomunknál az északi fal vagy annak egy része vastagsága jócskán meghaladja a déli fal vastagságát. Ezt találta Mesterházy Károly a Hajdúhadház—Demeter határrészen feltárt templomnál.

5 A századunk első két évtizedében Debrecen környékén több falusi templomot tárt fel Zoltai Lajos is. írásos jelentéseiben, ásatási beszámolóiban ugyan erre nem tért ki, de rajzaiban rögzítette például a parlagi és a monostori templom esetében az északi fal vastagabb voltát a déli falhoz képest.

6 Ezeknek az adatoknak a magyarázatára vonatkozóan több vélemény hangzott el, még az uralkodó szél járást is próbálták okul hozni, de ez szerintünk minden reális alapot nélkülöz. Bizonyos az, hogy a kisméretű, patkó alakú szentélyű, torony nélküli templom vidékünk feltétlenül legkorábbi falusi templomai közé tartozik. Építési idejét a XI—XII. század fordulójára már keltezhetjük, de semmiképpen nem épülhetett a XII. század közepe után. A templom datálásához illetve a település megülésének meghatározásához a templom körüli temetőből feltárt néhány sír mellékletek hiányában nem nyújt adatokat. A templomdombon és környékén lelt kerámia azonban egyértelműen a település kora Árpád-kori volta mellett szól. Nemcsak átfúrt peremű cserépbogrács töredékünket és a hullámvonal köteges díszítésű edénytöredékeket tartjuk XI. századinak, vagy már X. századinak is. Ha a kidomborodó kereszt alakú fenékbélyeggel ellátott edénytöredék anyagát s magát a fenékbélyeget is összevetjük a Jászberény—Borsóhalmi pénzesedénnyel, kora egyértelműen a XI. századra tehető.

7 Nem tartjuk véletlennek azt sem, hogy a kerámia között jellegzetesen XIII—XIV. század fordulójánál későbbinek 68