Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Sóvágó Mihály: Hortobágyi madármegfigyeléseim

hímet. Nem kizárt, hogy ezekben az években költött is, de ezt biztosan nem állíthatom. 44. BARNA RÉTIHÉJA Circus aeruginosus L. Gyakori fészkelő, már 1937-ben is, 1938-ban is ezt állapítottam meg, később is minden esztendőben sokszor láttam költési időben, Víztárolón, Halastónál, fényesi, gyökérkúti, elepi, ohati tavaknál, de a Bagota-pusztán is. Ahol nagyobb nádast talál, megtelepül. Halastón napjában 8—10—12 volt a száma, Víztárolón 5, Gyökérkúton 3. Legkorábbi adatom III. 22, legkésőbbi X. 29. 45. KÍGYÁSZÖLYV Circaetus gallicus Gm. Egyetlen adat: 1966. VIII. 12-én egy keringelt a borsósi központtól ÉK-re levő rizsföld felett. 46. HALÁSZSAS Pandion haliaetus L. Átvonul ősszel—tavasszal. Tavaszi adataim: 1963. IV. 21: 1; 1966. IV. 24: 1; 1955. VI. 4: 1 — mind Halastón. Ősszel: 1965. VIII. 20: 1 Víztároló; 1968. IX. 1: 1 gyökérkúti tó; 1961. IX. 8: 1 Halastó; 1963. X. 13: 1 u. o.; 1955. X. 18: 1 Halastó. 47. KABASÓLYOM Faleo subbuteo L. Ez a faj vidékünkön pusztulóban van. Egyetlenegyet láttam 16 év alatt a Hortobágyon, mégpedig 1955. VI. 4-én, a Halastó középtöltésén. Itt jegyzem meg, hogy Hortobágyon sem kerecsent, sem vándorsólymot soha nem észleltem, ami annál érthetetlenebb, mert a nem messze eső Keleti-főcsatorna balmazújvárosi és hajdúböszörményi szakasza menti legelőkön többször megfigyeltem mindkét fajt. 48. KIS SÓLYOM Falco columbarius L. Téli útjaimon ismételten találtam. 1959. XI. 14-én Halastónál egyet, 1965. I. 10-én Kónyánál egyet, 1965. XII. 23-án a 82-es km-kőnél egyet, 1966. XII. 27-én a kónyai és hortobágyi vasúti megálló között egyet. 1967. I. 19-én Halastón egyet. Különösen sok mutatkozott 1967. I. 15-én, amikor gépkocsival haladva a Kadarcsi csárda és Máta között összesen 18-at olvastam meg egyesével. Ezek közül tíz az országutat szegélyező kilométerkövekről repült fel; volt olyan szakasz, hogy 100 méteren belül 3 is felkelt. Télen az úttest melegebb, mint a környezete, azért szeretnek mellé húzódni a madarak. 49. KÉKVÉRCSE Falco vespertinus L. A Hortobágy folyótól a Tiszáig terjedő pusztai erdőknek, facsoportoknak, fasoroknak legjellegzetesebb madara, amely a tulajdonképpeni Hortobágy területén a folyótól keletre, majdnem a Keleti-főcsatornáig elterjedt. Nemcsak Hortobágy község határához tartozó erdőkben, hanem a tiszafüredi, tiszacsegei, újszentmargitai, folyási erdőkben, de Görbeháza és Hajdúböszörmény határában is minden évben költ; utóbbi helyeken elsősorban a Nyugati-főcsatorna két oldalán levő erdőcskéket kedveli. A Hollós- és a Szandalék-ér partján pár nyárfából álló facsoportban is találtam fészkeit. 31