Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Bencsik János: Gazdálkodás Kecskéspusztán, Kisújszállás külső legelőjén

daságokkal.

21

8 Ebből következett az, hogy kevés haszon származott a csegei birtok működéséből, s fenntartása állandó tehertételt jelentett. Ehhez társultak azok a gondok is, amelyek az első világháború alatt, s a következő években a gazdasági életünket általában is gátolták. Nem volt tehát más választása a közbirtokosságnak, mint az, hogy fokozatosan áttérjen a földművelésre Kecskésen és tartozékain. Előzőleg igaz, hogy már szántottákvetették a Pusziikát, illetve még a századforduló előtt művelték a Tölgyerehát egy részét, hogy a lovak számára zabot, a bikák számára pedig alomszalmát termesszenek. A Vargahalom környékének megvásárlása után mintegy 1000 kh-ra emelkedett a megművelt terület, elsősorban az Orpolya és a Sólyomhalom környékén termesztettek kalászosokat.

21

9 1927-ben a Tiszaközt 400 kh földet törtek fel a kitűnő rétből. Kecskés puszta művelési szerkezetének átalakulása Ágazatok (mhold) 1930 1931 1936 szántóföld 1322 2/3 1556 1773 2/4 legelő 6472 17/24 6303 3/8 6776 kaszálórét 290 200 6776 erdő 464 1/8 490 1/8 6776 összesen 8549 1/2 8549 1/2 8549 1/2 Ez rohamos átalakulást jelentett, mert a Tiszaközén megfelelően termett minden növény. Jellemzésként az 1930—31-es gazdasági év terméseredményeit mutatjuk be:

22

0 272