Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Bencsik János: Gazdálkodás Kecskéspusztán, Kisújszállás külső legelőjén
kapták a tejet, a hetedik napon, vasárnap a juhász magának fejt. De voltak magatarti juhászok is. Gál István 1869-ben 120 db juhot vásárolt a közlegelőre. 1" 0 A sertéstenyésztés tizedenkint alakított szilaj sertés kondákban és két hazajáró csürhében folyt. A kondák a Berettyó és a Mirhó mellékén, a csürhé k a város alatt és a szőlőskertek környékén lévő gödrökben legeltek. A juhtenyésztés azonban szokatlanul hamar, már a múlt század végén lehanyatlott, ennek okát a gyapjú konjuktúra megszűnte mellett a belső legelők feltörésében, illetve a nagyállatok tartásához való ragaszkodásban, de a távoli külső legelő (Kecskés) erre alkalmatlan voltában kell keresnünk. 3. Rétgazdálkodás Ha a város természeti viszonyaira hagyatkozva ítéljük meg a szénatermesztés lehetőségeit, akkor úgy közelíthetjük meg e kérdést, hogy évről évre különböző mennyiségű, s változó minőségű széna termett a város legelőin, rétjein. Egyszer az árvíz pusztította a jó fűvű réteket, másszor a szárazság miatt égett ki a legelő, s nem termett megfelelő menynyiségű, szénának alkalmas fű. A szénatermő rétek kaszálásának a joga is a redimált föld függvénye volt. Vagyis gyakorlatban csak az kaszálhatott szénát, csak az juthatott szénához, aki tőkeföldet birtokolt. A redemptusok aztán birtokuk arányában részesültek a kaszálókból. A szénagazdálkodás rendjét is a kommunitás szabta meg. Előzőleg biztosokkal felmérette azokat a határrészeket, ahol szénának alkalmas mezőt találtak, majd a felmért területet felosztotta a forintos kulcsok arányában, s ezt követően nyílhúzással döntötték el a redemptusok között a sorrendet. Csak ekkor következett a tényleges rét kimérése, s a kaszálás engedélyezése. 101 Ha újabb kaszáló szabadult fel a víz alól, akkor hasonlóul jártak el mindaddig, amíg a határ teljes terjedelmét fel nem mérték. 10 2 Akik engedély nélkül (akár redemptusok, akár irredemptusok voltak is) szabad nyilast kaszáltak, azoktól elvették a betakarított szénát, s büntetést is róttak rájuk." 3 Szénakaszálás ideje június és július hónap volt. Ekkor vágták az anyaszénát. Jó komótsin széna és harmat tartó perje széna termett a vízjárta, nedves réteken. 10 4 Sarjúszéna kaszálására kevés adatot találtunk. Ennek valószínű oka az, hogy a szénatermő rétek későn szabadultak a víz alól, illetve a sarjúmezőn a gulyákat stb. járatták, miután a szénát behordták a lágerekbe. Ismerve azt, hogy a kommunitás igás- és apaállatokat tartott, tudjuk azt, hogy a birtokosságnak tekintélyes mennyiségű szénára volt szüksége. Bizonyos határrészek már a szénakaszálást megelőzően tilalomban voltak, melyekről a szénát a birtokosság magának kaszáltatta le. 10 5 A kaszáitatást az 1860-as években már részében végeztették. Rendszerint a jobb szénát harmadában (2/3:l/3-hoz), a rosszabb minőségűt pedig felesben (1:1) vágatták le. A részes kötelessége volt az is, hogy a birtokosságnak jutó részt a város szénáskertjébe behordja, s bekazlazza. m A nagymértékű állattenyésztés megkövetelte azt is, hogy bármilyen szénatermő terület hozamára számítsanak. így a birtokosság rendszerint maga részére lekaszáltatta a két lógerkertben nőtt füvet. 10 0 A gátakon a gátcsó'szök, a temetőben a temetőcsőszök kaptak jogot a széna betakarí250
