Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Bencsik János: Gazdálkodás Kecskéspusztán, Kisújszállás külső legelőjén

Bencsik János GAZDÁLKODÁS A KECSKÉS PUSZTÁN, KISÚJSZÁLLÁS KÜLSŐ LEGELŐJÉN I. Témánk és a Hortobágy-kutatás kapcsolata Azzal, hogy a Hortobágyot a közelmúltban Nemzeti Parkká nyilvánították, a Hortobágy-kutatás reneszánszára lehet és kell számítanunk.

1 De a kérdést úgy is megközelíthetjük, hogy a Hortobágy iránti több oldalú érdeklődés mozdította el a holtpontról a Hortobágy jövőjét egyértelműen tisztázó Nemzeti Park ügyét. Mindenképpen igaz az, hogy fokozott érdeklődés nyilvánul meg a Hortobágy múltja, jelene és jövője iránt. A szaktudományok keresik azokat a lehetőségeket, amelyek részükre kapcsolatot biztosítanak a fokozódó Hortobágy-kutatással. Ilyen irányú törekvés vezetett bennünket is akkor, amikor a közelmúltban hangoztattuk, hogy a Hajdúsági Múzeum is számol a Hortobágy-kutatás során szakembereire háruló feladatokkal.

2 Kifejtettük, hogy esetünkben nem is másról, csupán arról van szó, hogy a szokottnál tágabban, történeti-földrajzi keretben vizsgáljuk a kérdést; mivel nem is oly rég szerves egységet alkottak a geológiai-geográfiai reliktumként megmaradt szikes legelővel (Hortobágy) a ma már szántott-vetett hajdúsági rétek, a szántóföldek közé szorult legelőfoltok (mint a Kajánszik Hajdúnánáson, a Perzséte Hajdúböszörményben). Ebben az összefüggésben nyugodtan állíthatjuk, hogy ha feltárjuk a Hortobágyot környező városok és falvak történetét, néprajzát stb., akkor teljesebb képet kapunk a pusztáról, annak gazdasági, társadalmi szerepéről, sajátos arculatáról. Eközben felvetődik a Hortobágynak, mint tájegységnek a fogalma is. Elsőként azt kell tisztáznunk, hogy mit értettek a Hortobágyon, használták-e, s milyen értelemben a Hortobágy szót a hajdúsági, a kunsági városok és falvak lakói? A tiszacsegeiek, lévén a falu legelője szerves kapcsolatban a debreceni területtel, a Hortobágyot jobbára Debreceni fődnek nevezték, s a köztük húzódó határt éppen a tulajdonjog tiszteletben tartása miatt pontosan számon tartott természetes, itt-ott mesterséges tereptárgyak (mint a határdombok) jelölték. A kisújszállásiak szerint a Kecskésre hajtott állatokkal akkor értek a Hortobágyra, amikor Nagyiván községet és annak belső legelőjét maguk mögött hagyták, mert számukra nem volt fontos az erre húzódó határ megbízható ismerete. Hasonlóan vélekednek a hajdúnánási, vagy a hajdúböszörményi pásztorok is, akik mondják, hogy maguk soha nem legeltettek a Hortobágyon, csak Pródon, Bagotán, Kisszög pusztán. Hortobágy tehát a környező települések földesurainak joghatóságán kívül eső, a gazdag és nagy hatalmú Debrecen szabad királyi város tulajdonában lévő pusztát (annak belső részét) jelentette. Ebből következtetve úgy véljük, hogy a Hortobágy szót és annak mai fogalmát, jelentéstartalmát a cívis városban (Debrecen) alkalmazták a tulajdonukban lévő külső legelő egységes megjelölésére.

3 Elterjesztésében pedig a késő-középkorban szerepük volt a Debrecenben tanult, majd falvakra került deákoknak, prédiká233