Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Bencsik János: A szőlőskertek építése Hajdúböszörményben

Szent Györgyi Erdő széliben a Jósa szőllős Kert között olly mód alatt vették át a földet, hogy a tövistől kiirtják és a szántásra alkalmatossá teszik". Uo. No. 673. 1800. — Ironyi Antalné és Vay Ádám Tiszttartója Fiilep Mihály azt jelenti: „.. .hogy az Uraság és az Asszonyság az Böszörményi határral szomszédságban lévő Erdejeket szőllős kerteknek ki akarják osztani." Uo. 20. kötet. No. 422. 1814. — A településsé szerveződés egyik csalhatatlan jele, hogy ,,a Jósa kertben lakó emberek a .. .Szent Györgyi pusztán temetőt tsináltak." Uo. 29. kötet. No. 93. 1825. A Jósa kertben meghúzódó lakosokról nincs jó véleménnyel a böszörményi magisztrátus, mert így írnak róluk: „A Jósa kertben lakó szőlő birtokosok, s ezeknek cselédjei... a Polgári Rendtől magokat távol húzó korhely emberek ezen a környéken tolvajság, s több. .. vétkek élesztői, táplálói." Uo. 38. kötet. No. 256. 1834. Azt is megtudhatjuk, hogy 1814-ben Batári János volt debreceni lakos, 1822-ben Kiss Mihály volt B.-újvárosi lakos követnek el vétséget, mint Jósai lakosok. Uo. 20. kötet. No. 1135. 1812., 26. kötet. No. 98. 1822. Az utóbbi adatból kiderül az is, hogy Kiss Mihály Felső Jósa Szent Györgyi Szőllős kert beli lakos. Tehát már 1822-ben két szórványtelepülés-rész, illetve szőlőskert létezett ugyanúgy, mint manapság. 1830-ban pedig két nyilas szőlőt árusítanak „abba lévő pajtával, hat hordókkal, egy nagyobb és egy kisebb káddal, egy sajtóval, egy puttonnal", amelynek ára 15 Ft. Uo. 34. kötet. No. 448. 1830. — Egy 1816-ban készült összeírás szerint Jósa-Szent-Györgyön a következő állapotot találták: 14 lakóház, 19 személy, 2 szolga, 1 jobbágy állapotú, 13 egyéb személy, összesen 43 fő. Ebből 20 helvét hitvallású. (Az adatok számszakilag nem pontosak!) Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár, Fasc. 17. No. 1231. 1816. 83. Dám i. m. 10. Orosz István: A hajdúböszörményi mezőgazdasági termelés és agrártársadalom fejlődése 1784—1889. In: Hajdúböszörmény története (Szerk. Szendrey István.) 348. 84. A kenderföldekről érdemes megemlíteni, hogy általában véve a telek tartozéka volt a kenderföld is. Peres ügyekben úgy döntött a bíróság, hogy „a kender föld azt illetvén, a ki a Házat birja" (Uo. 23. No. 209. 1817.) Vagy a „Kender földek azokéi legyenek a kik a Belső Telkeket birják." (Uo. 24. No. 110. 1820.) Máskor viszont az áll, hogy „mivel a Kender föld senkinek nem örökje.. . ezért a Kender földre nézve az örökös el adásnak semmi ereje nem lehet. (Uo. 23. No. 558. 1816. E kitétellel függ össze az a törekvés is, hogy minden porciófizető embernek legyen kenderföldje. (Uo. 11. No. 382. 1800.) E célra használták fel az erdőben lévő irtásokat. Itt már a XVIII. század végén vannak kenderföldek. (Uo. 6. No. 597. 1792.) Nagy András panaszából kiderül, hogy a maga irtotta kenderföldet már 11 esztendeje bírja, s utóbb rozsot vetett bele (17. No. 662. 1810.) A földtelen teherviselő családok tehát a szántóföldi művelésbe is bevonják az irtott kenderföldeket. 231