Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Bencsik János: A szőlőskertek építése Hajdúböszörményben
mellett osztanak fel újabb területet. 1819-ben már a Vénkert, Középkert és a Boda mellett az Újkerí-beli szüretről is rendelkeznek. 2'* Mintegy harminc év múlva parcellázták ki a HomokkertetEzzel kezdődik tényleg a szőlőtelepítés harmadik szakasza. Ettől kezdve a várostól távolabbi, kevésbé használható határrészeken építik a szőlőskerteket, telepítik a szőlőt, gyümölcsöst. A Homokkertet a már 1794-ben számításba vett homokos területre, a Sashalom környékére telepítették. Neve egyértelműen bizonyítja, hogy az első olyan szőlőskert, amelynek talaja homokos. A XIX. század második felében osztott szőlőskertek már a határ keleti részén lévő homokra települtek, s alkották a ma is művelt szőlőskertek övezetét. 2 1' Az új övezet létesítésével egyidőben elvesztették a belsőkertek gazdasági jelentőségüket, s oda lassan beköltöznek a városból kiszorult agrárproletár családok. Megállapíthatjuk tehát, hogy a XVIII. század elején elkezdett szőlőtelepítés nagyobb szünet után a század végétől folytatódik, s több mint egy évszázadon át a gazdasági törekvések egyik fontos tényezője városunkban. Ezért, amint már írtuk is a XIX. század második felétől rendszeresen telepítenek szőlőskerteket, mígnem a város alatt lévő kerteket pedig lakónegyedekké alakítják át a kitelepült szegényebb családok. Arra vonatkozóan is vannak adataink, hogy milyen nagyságú területet osztottak ki egy-egy igénylőnek. Rendszerint egy nyilast és félnyilast vásárolhatott a szőlőt telepíteni szándékozó. Ennek nagysága azonban szőlőskertenként változó volt. Bodán 750 ölet mértek ki egy nyilasba, melynek értéke 8 rénes forint volt. ' Ugyancsak 8 rft volt a Zaboskert-i és a Középkert- i puszta nyilasok értéke is. Az adóösszeírásokba egy nyilast két kapásnak jegyzik be. 2 K 1846-ban a magisztrátus úgy határozott, hogy a „szőlős kertekben fél nyilasnak vagy egy kapásnak a nagysága 300 négyszögöl legyen". 2" A szőlőtelepítés eredetére vonatkozóan Dám László a következőket írja: „Hajdúböszörményben nem az ólaskertekből alakultak ki a szőlők, hanem azokat a belső legelő szántóföldi művelésre alkalmatlan, homokos részeiből hasították ki.'"" Mindezt Györffy István ellenében fogalmazza meg. 3' Dám véleménye kétségtelenül igaz, ha az újabb, a XIX. század közepétől telepített szőlőskertekre, avagy a különálló Bodára vonatkoztatjuk. Ha azonban a korábbi telepítésű kerteket tanulmányozzuk, akkor azt kell mondanunk, hogy a város alatt lévő öt szőlőskert mindegyike szántóföldi művelésre alkalmas területen volt. Az 1794. évi magisztrátusi határozat javaslatából ez egyértelműen ki is derül: „. . .legalkalmasabb helynek ítélné a Sas halom környékén lévő, különben is élet teremni alkalmatlan sovány Homok Hegyeket vagy pedig az Ujj Szőllőskert mellett a Középső Ugarban a Város egy Néhány Telek ajja Ugar fölgyeit (javasolja). Végtére a Város Ugar fölgyét; mind közelebb való lételekre, mind pedig más egyéb előre kinézett commoditásukra nézve alkalmasabb Helynek ítélvén." 3 2 A belső szőlőskertek talaja nem volt homokos, hanem kertészkedésre, művelésre kiválóan alkalmas lösz. Bodán már homokot osztottak, s úgy szintén a későbben osztott kertek is homokon terültek el. így lehetett az itt első telepítésű kertnek a neve is Homokkert. Egyébként is a futóhomok csak az 1840-es években jelentett közvetlen gondot a város vezetői számára. 3 3 Bizonyára az akkor telepített gyümölcsöst említi Galgóczy Károly is a hajdúböszörményi gazdálkodásról írott soraiban. 3 . 222
