Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)
Novák László: Hajdúböszörmény telek- és településrendszere
A Kertség betelepülésével a belsőtelek és kerttelek közti funkcionális különbség fokozatosan kiegyenlítődött. Amikor a gazda családostul a kertbe költözött lakni, a kerttelek gazdasági jellege lakásfunkcióval bővült, így egységes irányítóközponttá alakult. A belső telektől elsősorban azok a gazdák váltak meg, akik annak kis mérete miatt nem tudtak megfelelően gazdálkodni, hiszen a jószág java része, a takarmány, a rakományok a kertben voltak, így a belső telek feleslegessé vált. A kertek betelepülésével az elhagyott belső telkek a szegényebb elemek, s a nem mezőgazdasági foglalkozásúak tulajdonába kerültek át. A kertség betelepülésével tehát egybeltelkűség jött létre. A város területén lévő telkek egységesen gazdasági központtá alakultak, s ezek egyben irányítóközpontok is voltak. Innen szervezték a mezőgazdasági termelést, innen jártak a határban lévő földre dolgozni, s ide hordták be a gabonát, amelynek cséplésére is itt került sor, a termést pedig vermekben, vagy kamrában lévő hombárban tárolták. A szénát az udvaron kazalban vagy az istálló padlásán tartották, a szalmát szintén kazalba rakva az udvaron helyezték el, hasonlóan a kúpokba rakott tengeriszárat. Ehhez a gazdasági irányítóközponthoz sok esetben határbeli üzemhely is csatlakozott, pl. a réti, vidi jószágtartó gazdák esetében, kiknek szállás-tanyáján nemcsak a jószágot tartották, hanem a takarmányt is tárolták, ezáltal tehermentesítették a központi telket. A tagosítást követően — mint már említettük — sorra létesültek a határ különböző részén gazdasági üzemhelyek, melyek később gazdasági központtá alakultak át. A kezdeti időszakban a belső telkek általánosságban gazdasági irányítóközpontok maradtak; majd a tanyásodással ez az állapot megváltozott. A belső telek elsődleges funkciója a lakás, ahol a gazda családjával tartózkodott, s ahonnan nemcsak a gazdálkodás menetét, hanem a termeivények értékesítését is irányította. Ehhez a belső telekhez tartozott a határbeli üzemhely, amely később a belső telek gazdasági funkcióját is megosztotta. így a tanya először a belső telek állattartó központ jellegét, majd a földművelés előtérbe kerülésével a termelési központ jellegét változtatta meg. A szőlőskertekben felépült kunyhó nemcsak a szerszámok tárolását, hanem a helyszíni szőlőfeldolgozást is lehetővé tette, s ezáltal módosította a belsőtelek gazdálkodásban betöltött szerepét. így tehát a megosztott funkciójú, egykori kettős belső telekből (belsőtelek-kerttelek) előbb egybeltelek lett, majd következő fázisként — megosztottság tekintetében — soktelkűség alakult ki. A határbeli üzemhelyek és gazdasági központok egymástól függetlenül léteztek, csupán a városi információs központtal álltak kapcsolatban, vagyis városi telek és tanya között fennállt az állandó kommunikációs kapcsolat. A tanyák elszigetelődése a várostól akkor vette kezdetét, mikor a határbeli üzemhelyre véglegesen kiköltöztek a családok, amikor a tanyatelek gazdasági funkciója lakásfunkcióval bővült, s ezzel a mezőgazdasági irányítóközpont is a városból a határba vándorolt. A tanyasi ember kikerült a városi közösségből, meglazult a kommunikációs kapcsolata a várossal, a távolabb élők esetében (pl. a mintegy 20 km-re fekvő réti lakosok) szinte teljesen meg is szűnt (a gyermekek a tanyasi iskolába jártak, a jószágot kupecek vásárolták fel helyben stb.). 2. A tagosítás után kibontakozott tanyás gazdasági rendszerben a telkek különböző rendszereket alkottak. Mindvégig megragadhatók a tanya196