Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Fintha István: Madárcönológiai vizsgálatok a Hortobágyon. A Meggyes-erdő

(folytatás) Spocies Faunatípus D% Költőhely Életforma 38. Sylvia curruca (L.) Eu-turk. 0,07 c C 39. Motacilla alba L. Pal. 0,07 f C 40. Lanius minor Gm. Eu-turk. 0.07 a C 41. Lanius collurio L. Pal. 0,13 c c 42. Sturnus vulgaris L. Eu-turk. 0,13 e c 43. Passer domesticus (L.) Pal. 0,07 f o 44. Passer montanus (L.) Pal. 0,40 f o 45. Fringilla coelebs L. Eu. 0,07 c o 46. Emberiza citrinella L. Pal. 0,07 d o 4. táblázat. A Meggyes-erdő fészkelő madárfajainak főbb adatai. A lista felhasználásával szerkesztett 5. táblázat a faunaelem-összetételt mutatja be. Pal 41,31 Eu-turk 19,57 Eu 13,04 Óvil 8,70 Hol 6,53 Kozm 2,17 Eth 2,17 Ind-afr 2,17 Turk-med 2,17 K 2,17 ÖSSZESEN: 100,00 5. táblázat. A Meggyes-erdő fészkelő fajainak %-os megoszlása faunatípusok szerint. A táplálkozási típusok szerinti csoportosítást annak alapján készítettem, hogy az illető faj egyedei itt-tartózkodásuk alatt mit esznek. Ez esetben az egyedsűrűségre jut a hangsúly, ezért a %-os adatok a fészkek (párok) számát tükrözik. A húsevők (ragadozók, rovarevők stb. együtt) így 32,18%-ot, a növényevők (magvakkal, rügyekkel stb. élők együtt) 0,74%-ot és a vegyes táplálkozásúak 67,08%-ot képviselnek. Utóbbiak értékét nyilvánvalóan a vetési varjak mennyisége, a húsevőkét pedig a bakcsók tömege növelte naggyá. A madarak csoportjainak költőhely-szintek szerinti differenciálódásában két-két adattal jelzem a tömegviszonyokat. Az első érték a szintet lakó fajok, a második az itt található párok számának %-át mutatja. A kettő közötti különbség igen nagy, hiszen a koronát lakó kolóniaképzők fészekszáma adja a túlnyomó többséget. (6. táblázat.) Észrevehető ugyanakkor,