Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Veliky János: A hajdúvárosok politikai vezetőrétegének szerkezetváltozása és a virilizmus kölcsönviszonya a polgári forradalom után

Az első viril is jegyzékek összeállítása vontatottan haladt. A kerület igazoló választmánya több alkalommal kritizálta a böszörményi és a debre­ceni kir. pénzügyi igazgatóságot, mivel a hivatal által elkészített adókimu­tatás nem részletezte az egyes adónemeket, a jövedelem összetételét, és néha előfordult, hogy a 23. § alapján számított kétszeres adót már az első, nyers kimutatáson bejegyezték, amely tévedésekhez vezetett. Az igazoló választmányok sem végeztek mindig hibátlan munkát. Előfordult olyan eset is 1873-ban, hogy az év augusztus 15-én még nem zárult le az igazolási el­járás, így a bizottság névsorának összeállítása jócskán megkésett. A kerületi központi igazoló választmány az új, feltörekvő polgári ele­meket megpróbálta kiszorítani a helyi politikai életből. Erre mutat a hajdú­böszörményi Czincz Ignác esete, akit a választó jogosultságától azon az ala­pon fosztottak meg, hogy állandó és biztos jövedelmét „munkája és szor­galma után eredőnek elismeri — a törvény szavai pedig világosan fekvő­ség vagy tőkéből eredő állandó és biztos jövedelmet követelnek . . ." A virilis jegyzékek összeállításakor az is kiderült, hogy többen nem kívánnak élni a törvényadta jogaikkal. Gróf Dégenfeld Imre nyírbaktai nagybirtokos nem is válaszolt az igazoló választmány felkérő levelére, neve ezért csupán egyszer szerepel — 1872 — a legtöbb adót fizetők névjegyzé­kén, Uray Mór birtokos többszöri felszólítás után azzal mentegetőzött, hogy nem kapta meg az értesítést, Barbaries János birtokos pedig kijelentette, hogy jogával itt nem kíván élni. Az 1871. december 30-án tartott tisztújítás során a kerület tisztviselői kara a korábbiakhoz képest lényegesen nem változott: alkapitány Wesz­prémy Gáspár, főjegyző Kálmán György, aljegyző Uzonyi Imre, tiszti ügyész Farkas Lajos, árvaszéki ülnök Kiss Dániel, pénztárnok U Szabó Mihály, számvevő ifj. Somossy Mihály, mérnök Balthazár János, orvos Varga Geiza, állatorvos Pauler Ferenc. 1 7 A kerületi vezetők a leggazdagabb birtokos családokból léptek a kerü­let élére. Ha összevetjük az újonnan megválasztott politikai vezetőréteget a kerület legnagyobb adófizetőit tartalmazó 1872-es virilis jegyzékkel, szo­ros megfelelést állapíthatunk meg; számos kerületi vezető szerepel a leg­több adót fizetők listáján: Farkas Lajos dorogi ügyvéd, tiszti ügyész 21. helyen van 161,70 frt fizetett adóval, Kiss Dániel árvaszéki ülnök, szobosz­lói ügyvéd, számvevő 10. 468,15 frt adó alapján. A Hajdú Kerület állandó választmányának tagjai pedig csaknem megegyeznek a legtöbb adót fize­tőkkel: Oláh Jakab nánási ügyvéd, a kerület első virilise 631,71 frt adójá­val, Csohány Ferenc nánási ügyvéd 27. 242,69 frt, Fényes László hadházi lakos 59. 188,45 frt adó alapján. A virilisek csoportjában csakúgy, mint a kerületi, városi tisztikarban a legfontosabb politikai csoport az ügyvédeké. A 63 virilis bizottsági tag által fizetett adó 36%-át ügyvédek fizették. Előnyük a sorrendben a 23. § alapján még egyértelműbb, mégis elsősorban virilis jogon jutottak be a tör­vényhatósági bizottságba, amelynek elsősorban az az oka, hogy a politikai­lag számba jöhető ügyvédek főként ősi hajdú-földbirtokos családok inter­generációs mobilitáson átesett tagjaiból valók. A politikusi, ügyvédi pálya így jelentős földvagyonnal megalapozva ívelt a kerületi, városi közigazga­tási apparátusig. 122

Next

/
Thumbnails
Contents