Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúböszörmény, 1975)

Nyakas Miklós: Polgár mezőváros különös jogállása a XVIII. században (a separata porta)

84. „Oppidum Polgary et praedium Szent Margita sub plena Comitatus Szabolcsensis Jurisdictione omnio reliquatur ita tarnen ut praefatum Oppidum separatim excissas, et in futurum quoque publica Authoritate excidendas Portas habent." A Helytartótanács leirata az egri káptalan magánlevéltárában: HmL XII—2/b N. 16 D. 2. F. 3 fr. 23; Szabolcs vármegye levéltárában: SzSzmL Acta Politica Fasc. 43. No. 561. 1742. 85. A szentmihályi generális congregatió döntése másolatban: HmL XII—2/c Div. P F. 3 N. 145. 86. Uo. Tehát a háziadót a porta arányában fizetik. 87. Varga Gyula: Kismarja. Egy szabad paraszt község a feudalizmus bomlásának korszakában. Különlenyomat (Budapest). 88. A Függelék adózási egységeit v. ö. Marczali Henrik: Magyarország története II. József korában (Budapest, 1885) 421—423-on közölt portaszám-kimutatásával. 89. Sayglio B. i. naplójegyzetei a Történelmi Tárban. 90. HBmL II. 2. A Debreceni Tartományi Biztosság hadiadó kimutatásaiban a kéthavi (Tabella Bimestralis) és a félévi (Tabella Semestralis) nyilvántartásokban Polgár mindig következetesen külön szerepel. A tartozáshoz (restantia) hozzáadták az új összeget (novum obtingens), s így állapították meg a város teherviselését. Ennek egy részét pénzben, más részét természetbeni szolgáltatásokkal kellett törleszteni. így a hadiadó 1/4-ét kitevő máj. 1-től okt. 31-ig tartó semestralis (a 3/4-et a következő fél évben kellett fizetni) 1801-ben a következő volt: A pénzfizetés mellett a polgáriaknak adni kellett 1200 portio kenyeret (a 2 kr.) 2712 portio zabot (a 4 kr.) 3431 portio szénát (a 2 kr.), Transena számára 4 portio zabot, 4 portio szénát, majd 159 portio zabot és 159 portio szénát. A kincstár részére fuvarozást 116 Ft 40 kr értékben is teljesíteniük kellett. A Polgárra eső terheket tehát lényegében ugyanolyan részletesen szabályozták, mint a Szabolcs megyéét. 91. Szántó Imre: Eger püspöki város úrbéri és felszabadulási pere a XVIII. században (Eger, 1951). 92. Győr vármegye története (szerk. Borovszky Samu Budapest én.) 69. 93. Esztergom vármegye története (szerk. Borovszky Samu Budapest, én.) 6S. 94. V. ö. pl. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára (Pest, 1851) II. 172. 95. A két világháború közt még megvolt. Levéltári Közlemények 1929. 117. említi Polgár levéltárát is, amelyben értékes feudális kori anyag van. Ennek ma már nyoma sincs! 96. HmL XII—2/c Div. P F. 2 N. 141. 97. V. ö. szerző i. tanulmányát. 98. HmL XII—2/c Div. P F. 9 N. 459. 99. Az első magyarországi népszámlálás. (Szerk. Dányi Dezső és Dávid, Zoltán Budapest, 1960) 160—61. 100. Bárány Márton tiszttartó a káptalannak. Polgár, 1790. máj. 18. Ebben a separata portáról ad véleményes jelentést. 101. Lásd Függeléket. 102. HmL XII—2/b N. 16 D. 2. F. 3 fr. 26, 27, 28, 29. sz. iratok. 103. Uo. XII—2/b N. 16 D. 2 F. 3 fr. 32. 104. így vallott pl. Turay Mihály palkonyai lakos: „mindenkor hallotta Polgárinak nagy szabadságát (tudniillik a dézsmától) ugyanazon szabadság kedvéért ha el nem pusztult volna holtig meg maradott volna Polgárin." Uo. 105. Englamjer Sámuel nagyprépost a polgáriaknak. Eger, 1752. aug. 1. Uo. XII—2/b N. 16 D. 2 F. 3 fr. 32. 106. A kötelezvény uo. XII—2/c Div. D F. 3 N. 63. Megjegyezni kívánjuk itt, hogy Polgár dézsmamentessége (ráadásul tiszta katolikus közösség volt!) eddig is szinte példa nélkül állott, hiszen a XVIII. század első évtizedeiben azt már fizetni kellett a jórészt reformátusokból álló, a volt hajdúlakosság bizonyos folyamatosságát őrző derecskei uradalom népének. (V. ö. Szendrey István: Egy alföldi uradalom a török hódoltság után, Budapest, 1968. 119—123.) A földesúri fennhatóságot nem ismerő, tiszta református lakosságú Kismarja, nagy fontosságú privi103