Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Halikova, J. A.: Volgai Bulgária és a X. századi Magyarország népessége etnikai rokonságának kérdéséhez
kutatott, a 22-ből 11 stb. A legtöbb esetben, mint Tankejevkában is, a lócsontok együtt voltak a halott lábfejénél, a koponya metszőfogai a halott feje felé néztek (a Bálint Cs. szerinti lovassírok második csoportja). A lócsontok más elhelyezésével sokkal ritkábban találkozhatunk, itt viszont előfordul az összes „tankejevkai" típus: kitömött lóbőr a halottól jobbra, (Bálint Cs. harmadik csoportja), lókoponya a halott medencéjénél vagy ágyékánál (Bálint Cs. negyedik csoportja), a lócsontok a halott lábán vagy körülötte (Bálint Cs. ötödik csoportja). Tankejevkához hasonlóan itt is elég gyakori a zabla halott mellé helyezése (Bálint Cs. első csoportja). 2 4 Ha a ló egyes testrészeinek eltemetéséről beszélünk, figyelembe kell vennünk, hogy ez a szokás ismert volt mind a Közép-Volga vidékén, mind a Kárpát-medencében az azt megelőző időkben is. A sírban levő lócsontok a Dunamedencében először a VI. század második felében jelentek meg, az első avar hullám idején. 2: ) Valamivel korábban elterjedt a Közép-Volga és a Káma vidékén is (a IV-VI. századi azelinói kultúra leletei, a mari-lugovói temető, az ,,Atamanovi Kosztyi", VI. Rozsgyesztvenói). De sem itt, sem ott nem terjedt el szélesebb körben a következő két évszázadban, és lassan eltűnt. Úgy látszik, azok a népcsoportok, melyek ezt a szokást magukkal vitték a Volgához és a Dunához, nem voltak nagy létszámúak és lassan beolvadtak az ottani lakosságba, amely ezt a szokást nem ismerte. Erdélyi István mindössze kb. 20 olyan avar lelőhelyet sorol fel, ahol a sírokban lómaradványokat találtak, de mindezek az avar kor első feléből (VI. század vége-VII. század) valók. 2 , A későbbi avar emlékeknél ez a szokás már ismeretlen. Nem fordult elő a Közép-Volgánál sem a VII. században és a VIII. század első felében. Újbóli széles körű elterjedése csak a VIII. század második •felében kezdődött (kajbeli, bolsie-tarháni) és megmaradt a IX-X. századi Volgai Bulgáriában (Tankejevka), amíg el nem terjedt a mohamedán temetkezési szertartás. Ami a Kárpát-medencét illeti, ez a temetkezési szokás, amely az esetek többségében a legkisebb részletekig emlékeztet a tankejevkai leletekre, itt csak a IX. század legvégén terjedt el újra széles körben, amikor a Dunánál egy új, keletről jövő néphullám jelent meg - a honfoglaló magyarok. Nem kevésbé érdekes a kora bolgár temetkezési szertartások másik része (csak a tankejevkai és Tyetyusi-i temetőkből ismeretes), melynek szintén van megfelelője a régi magyaroknál - egy sajátos halotti szertartás. A tankejevkai temetőben a lómaradványokat - a koponyát és a négy lábszárcsontot - nemcsak a sírok fenekén helyezték el (több mint 46 esetben). 33 sírnál külön voltak eltemetve a sír mellett vagy fölötte (a sírhalom felső részében). Itt a koponya a szokásos módon volt elhelyezve, vagyis a metszőfogakkal nyugatra, noha voltak kivételek is. A lábszárcsontok itt is a koponya alatt vagy mellett voltak (3. rajz), 14 esetben a sír közelében csak koponyákat találtak végtagcsontok 23 Dienes I. AA VII (1956), 251. 24 Bálint Cs. i. m. 25 Kainm A. H^CJREFLOBAHHE pwTyana norpeösHHít c KOHCM aBapcKoro BpeMemí. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 1962, 161. 26 XAJIHKOB A. X. OnepKH HCTopnn nacejienHH MapHËCKoro Kpaa B snoxy >Kejie3a. Tpyabi MapnäCKOH apxeo.norn4ecKoíí SKOICOTUHH , II, Houncap-Ojia, 1962, 177. 27 3pAejiH M. BOCTOHHBIE aHanorHH 3axopoHeHHHM c KOHCM B ^yHaäCKOM öacceüHe VI—IX BB. H. 3. Te3nct>I AOKJiana Ha CHMno3Hyvre, nocBsimeHHOM BonpocaM 3acejieHHH KapnaTCKoro öacceiíHa. Cereß, 1971 r. 25
